Skala Fourka 2006.

Aug.25.- 26

Végre elérkezett a nagy nap. INDULUNK!

Hajnali 3-kor ébredtem, még mindenki horpasztott. Pedig megfogadtam, hogy sokáig alszom.

A hajnali csendben végig gondoltam, hogy milyen feladatok várnak még indulás előtt.

Amikor végre a családom is felébredt, irány vásárolni. Utolsó ebédfőzés, elvégre finomat ígértem Anyunak. Hú de elszaladt az idő, már 1 óra. Nincs idő sziesztázni indulás előtt, 3-kor indulunk. Telepakoltuk az Ignis csomagtartóját, amiről tudni illik, hogy szűkre szabták. Csak egyik határon se nyittassák ki, mert a határőr ölébe borul minden, ráadásul még egyszer nem tudnánk így megrakni. Jól megizzasztott a munka, úgyhogy egy gyors zuhany, aztán indulás. Csakhogy a férjem még mindig a kádban van, pedig elmúlt három óra. Negyed négy. Könnyes búcsú a családtól, szegény lányom már tíz perce pityereg. Sok szép ajándék ígéretével végre elindulunk.

Bele kell húzni, mert 7-re beszéltünk meg néhány autóssal találkozót a röszkei határon, és addig még több mint kétszáz km rengeteg településsel. Szegednél még felhívom a családot, hogy minden rendben van-e. Nem is tudom mi baj történhetne 2-3 óra alatt. Minden esetre a lányom már nem sír, a fiam pityereg, mert nem ért haza időben, így nem találkoztunk indulás előtt, amitől bűntudata van (nem figyelte az órát és sokáig maradt a barátaival). Még egy utolsó vigasztalás. Remélem anyukám, nem kezd el pityeregni, már csak az hiányozna a boldogságomhoz. Így is bánt, hogy a gyermekeim nélkül megyek, de 20 éve nem történt ilyen (a fiam 20, a lányom 9 éves).

Szerencsére időben értünk a határra. Még álldogálunk egy kicsit, mert a négyből csak 3 kocsi érkezett meg. A határon gyorsan átjutunk, gyors pénzváltás és irány a nagyvilág.

Sajnos többször meg kell állni, mert valaki mindig lemarad.

A görög határ előtt fél órával majd leragadt a szemem, úgyhogy a férjem parancsára szundikálás. 10 perc után felébredtem. Elég volt ennyi is az alvásból.

Gond nélkül eljutottunk a görög határra. Gondoltuk megállunk egy kávéra és a folyó ügyek rendezésére. Huh! A kávé nem túl jó, a mosdó undorító! Ha választani lehet inkább egy rózsabokor.

Az első táblánál, ami Szalonikit jelezte, lekanyarodtunk. Naná, hogy a kelleténél korábban. Szerencsére csak kb. 1 km-t kerültünk, de most már tudtuk, hogyan kell értelmezni a táblákat. Szerencsésen megérkeztünk fél 11-kor a szálláshelyünkhöz, ami csodaszámba megy, mivel sehol nem találtuk az Ioli aparthotelt. Valami bokor takarta a táblát (nyaralásunk alatt megmetszették a bokrokat.)

A recepción közölték, hogy csak 12^h- kor vehetjük át az apartmant. Szörnyű meleg volt, már mindannyian büdösnek éreztük magunkat. A férjem parkolót keresett és szóba elegyedett néhány nyaralóval. Én boltot kerestem a barátnőmékkel, hogy vegyünk némi kenyeret.

Kicsit még főttünk a napon, aztán háromnegyed 12-kor bementünk a recepcióra. A recepciós hölgy, látva elcsigázottságunkat, szólt, hogy megnézhetjük a szállásunkat. Első látásra nem volt túl megnyerő. Nagyon egyszerű volt a berendezés. Két hálószoba két- két ággyal, éjjeli szekrénnyel. Az egyik hálóban volt egy fésülködő asztal tükörrel. A nappaliban egy asztal 4 székkel és két kanapéágy, beépített szekrény. Természetesen a szekrényben csak akasztós rész volt és 3 fiók. A konyha egyszerű, de praktikus. Volt két nagy erkély, minden szobából és a konyhából erkélyre nyílt a tolóajtó.

A lakást még nem takarították ki, ugyanis ez elődeink alatt leszakadt az ágy (na nem az alvástól és ezt első kézből tudom), és mintha a falat is javították volna. A takarítónő besétált a frappéjával és szépen leült a konyhában, cigarettával a kezében. Mi ittunk egy pohárka keserű likőrt és kicsike sört, amit egy Lidl- ben vettünk. Közben elkezdhettünk bepakolni.

Lényeg a lényeg, 1 órakor birtokba vehettük átmeneti otthonunkat. Első dolgunk volt a barátnőmmel megvívni az első komoly szócsatánkat. Hozzáteszem, több mint húsz éve vagyunk barátnők. Gondolom így jött ki rajtunk a fáradtság. Elfogyasztottunk egy gyors ebédet, aztán gyors zuhany. Délután irány a part. Este rábeszéltek, hogy nézzek magamnak két részes fürdőruhát, ugyanis itthon nem gyártanak bálnára való rövidnadrágosat, csak bikinit. Az első üzletben kaptam 35 €- ért. Sétálgattunk, megnéztük az árakat, felderítettük a terepet.

Amikor visszaértünk a szállásra a férjem meglógott. Pár perc múlva hozott nekem egy gyros tálat, mert tudta, hogy milyen régen vágytam rá. Mivel a barátnőm lánya már mélyen aludt, testvériesen háromfelé osztottam. Nagyon jót aludtunk utána.

Aug.27. vasárnap

Reggel korán ébredtem, szinte az egész városka aludt még. Elsétáltam a pékségbe friss kenyérért. Nem volt túl nagy a választék. Reggeli után strandolás délig, könnyű ebéd, szieszta. Délután újabb strandolás, zuhany és irány a város.

Egy éjjel nappal nyitva tartó étterembe mentünk be (a helyi rendőrök is ott vacsiztak, akkor nem lehet rossz). Rendeltünk 4 gyros tálat (adagonként 5 €, pitában 2,5 €), ami alaposan kifogott rajtunk. Itthon ennyi húsból minimum négy adagot hoznak ki. Egy adagba 20 dkg húst írtak. Szerintem annak köszönhetően, hogy az egyik fiú megtudta, hogy magyarok vagyunk, ráadásul nagyon tetszett neki a barátnőm lánya, dupla adagot tett a tányérra. A tányéron még egy óriás pizza is elveszett volna, olyan nagy volt.(Fényképezőgépet nem vittünk magunkkal, így ez kimaradt a gyűjteményemből.) Azért még egy adag fagyit megkockáztattunk, amit természetesen nem bírtam megenni, pedig mennyei karamell íze volt. Én itthon 3 gombócosat szoktam enni, de ez még annál is több volt.

Sokáig nem bírtam aludni, úgy tele ettem magam.

Aug.28. hétfő

Reggel hatalmas vihar volt. Fák dőltek ki, éjszakai sötétség volt. Egészen otthon éreztem magam.

Reggeli után elindultunk körül járni a félszigetet.

Nagyon szép falvakat láttunk. Nem győztünk gyönyörködni a vidékben. Egyszer csak kérdem a többieket, hogy mi ez a füst szag. Mire kimondtam, már láttam is az okát. Borzalmas látványban volt részünk. Több településen keresztül kiégett hegyoldalakat láttunk. Az embernek sírhatnékja támad, ha ilyet lát. Mindenhol tűzoltók, füstölgő gócok.

Ami viszont mindannyiunkat meglepett, hogy alig volt épület, ami megsérült. Kormot is csak egy- két kiégett épületen láttunk. Nagyon felkészültek lehetnek a tűzoltók.

Este beszéltünk a szomszédainkkal. Azt mondták, hogy a helikopterek Fourkán vették fel a vizet. Elég ijesztőnek találták a dolgot, mivel 4-5 km-re égett az erdő.

A vihar után napokig tele volt pernyével a víz. Amikor levettük a fürdőruhát, tiszta korom volt a bőrünk a vihar napján

Este gyros pita volt a vacsoránk (Rájöttünk, hogy ez bőven elég, tálat többé nem kérünk.), szódával, édes kettesben a férjemmel. Jó volt kéz a kézben andalogni 22 évi házasság után. Otthon nem sok lehetőségünk van ilyen romantikus együttlétre. A gyerekek vagy a munka mindig közbeszól.

Aug. 29. kedd

Ezt a napot a pihenésre szántuk Pihentetőnek készítettem egy görög salit. A kedvenc eledelem, akár minden nap megenném. Azután a szokásos tengerparti elfoglaltságok: fürcsi, napozás, Mithos söröcske és az elmaradhatatlan frappé.

Este a barátnőmék gyrosozni mentek, mi úgy döntöttünk keresünk egy jó tavernát, ahol ehetek valami finom halat. Közvetlenül a parton beültünk az egyikbe. Ahhoz képest, hogy a fő profiljuk a hal, csak kalamarit tudtam rendelni. Hozzá teszem, hogy itthon többször próbálkoztam vele, de nem jött be. Most sem! Tocsogott az olajban és rágós volt. Döntöttem: soha többé nem próbálkozom vele. Az adagom felét egy kedves, újdonsült, négylábú ismerősünk falta be. Neki ízlett. Még a férjem csirkéjét is megkóstolta.

Micsoda egy rafinált macska volt. Ott enyelgett, kellette magát, amíg nem kapott enni. Az viszont látszott, hogy fél a pincértől. Ha a felszolgáló jött, Őfensége egy időre eltávolodott.

Annak ellenére, hogy a vacsi nem ízlett, kellemes esténk volt. Ültünk az asztalnál és néztük a naplementét.

Aug. 30. szerda

Úgy döntöttünk megnézzük Sartit. Sok jót hallottam róla, így nagyon kíváncsi voltam.

Szép vidéken vitt az utunk. Videó kamerával sok jó felvételt készítettünk.

Amikor leértünk Sartira, épp akkor nyitottak az üzletek. Természetesen megszálltuk az egyiket. A kirakatban csodálatos nagy kagylót láttam 16 €- ért. Valamivel kisebb Fourkán 17 € volt. Természetesen azonnal meg kellett vennem, mondván, jól fog mutatni a nappalimban (van egy sarok, ami tele van tengerparti emlékekkel). Lehet, hogy giccses, de ez az egy ilyen mániám van. Szeretek mindent, aminek köze van a tengerhez.

Vettünk még néhány görög mintás pólót és egy delfines szélcsengőt a lányomnak (6,5 €). Oda van a delfinekért. Néhány képeslap emlékbe.

A parton ittunk egy frappét. A pincér lány magyar volt. Ahogy leültünk az asztalhoz, hozott egy nagy üveg ásványvizet. Mondtam, hogy mi ezt nem kérjük. Közölte, hogy a ház ajándéka, mindenki kap, aki beül hozzájuk. A lényeg, hogy a frappéhoz kaptunk egy-egy kis sütit is.

Elindultunk visszafelé az úton, hogy keresünk valami csendes partot. Természetesen elég ügyetlenek voltunk, úgyhogy nem találtunk. Nem találtuk a partra vezető utat vagy túl meredek volt ahhoz, hogy kocsival lemerészkedjünk.

Ebéd után elmentünk egy csendes öbölbe.

Soha többé nem keresek eldugott partot. Köves volt és nagyon koszos. Tele volt minden féle mocsokkal. Sok szép kagylót láttam, de nem mertem megérinteni, nehogy valami fertőzést kapjak. Szerintem, aki a part menti úton közlekedett, mind ott állt meg elvégezni a dolgát.

Vissza az apartman előtti strandra. Az legalább tiszta, és nem akkora a tömeg, hogy zavaró legyen.

Aug. 31.-szept. 01

Már szerdán éreztem, hogy nagyon fáj a vesém környéke. Csütörtökön már alig bírtam lábra állni. Csúnyán kifázott a vesém. A férjem szigorú parancsára ágyban maradtam (Nem mintha orvos lenne, de eleget látott betegen, úgyhogy minden apróság miatt aggódik. Még most is takargat éjszakánként, ha lerúgom a takarót, ráadásul folyton morog, hogy olyan vagyok, mint a lányom.). Teljesen otthon érezhettem magam. Ágyba kaptam a kávét. Minden szórakozásom a szerda esti kártya parti és az olvasás volt. Még a partra sem sétálhattam le. Még szerencse, hogy hoztam magammal 4 könyvet, (abból kettőt sikerült kivégezni, míg ágyban voltam) és néhány rejtvényújságot. Mindegy, otthon úgy sem sok időm van pihenésre és olvasásra. De a szobafogság nagyon rosszul esett. Csak heverésztem, és időnként néztem a vidám emberek jövés-menését

A többiek viszont remekül szórakoztak és szépen barnultak. Igaz miattam elhalasztottuk a kirándulást.

Szept. 02. szombat

Irány a Meteora!

Hajnali 4- kor keltünk, 5-kor indulás. A tankban viszonylag kevés az üzemanyag, viszont a kutak zárva. Csak 8^h után találtunk olyat, ahol tudtunk tankolni. Addigra a tank igen csak kiszáradt. Már majdnem Katerininél jártunk.

Kateriniben vettünk reggelire valami nagyon finom sütit. Fogalmam sincs róla, hogy mi volt az. Kicsit hasonlított a túrós rétesünkhöz csak kevésbé volt édes, falatnyi kockára vagdalták és kellemesen meleg volt. A lényeg, hogy mindenkinek ízlett, pedig a férjem utálja a túrós rétest.

A reggeli vásárlás után kiszúrtuk, hogy pár méternyire van a piac. Gyorsan körül néztünk, vettünk szőlőt (1 €/ kg-majdnem 4 kilót kaptunk 3€-ért) és fügét (1,5 €/ kg- 85 dkg-ot kaptunk 1€-ért).Nagyon jó vásárt csináltunk, ami Fourkán lehetetlen lett volna, ugyan is ott fix árak vannak, amiből az ékszerboltot kivéve, sehol nem engedtek. Szívesen vettünk volna halat is, de kicsit büdi lett volna estére a kocsiban. Majd máskor sütök halat.

Kateriniből kifelé haladva természetesen eltévedtünk. Jó nagy kerülővel megtaláltuk a helyes utat. Természetesen nem a főúton mentünk, hanem keresztül a hegyeken, ami elvileg rövidebb, mint a másik út. Csodálatos tájakon haladtunk. Láttunk olyan juhhodályokat, amiket olajos hordóból építettek. Nesze neked Unió. Szakmai ártalom, hogy ilyesmiket is figyelek, ugyanis van „pár” barikánk. Mivel gazdálkodunk, teljesen elbűvöltek a szántóföldek is. Számunkra elképzelhetetlen helyeken is képesek a növénytermesztésre. Rengeteg dohány ültetvénnyel találkoztunk. Annyira tetszett, amit láttam, hogy még fényképezni is elfelejtettem.

Kicsit felháborodtam azon, hogy hol Kalambaka, hol Kalampaka volt kiírva latin betűkkel. Ennek köszönhetően megint kicsit kerültünk.

Végre feltűntek a képekről oly jól ismert szikla képződmények. Mondhatom tátva maradt a szánk a látványtól. Annak ellenére, hogy tériszonyom van, úgy éreztem, hogy fel kell jutnom a tetejükre. Nem csodálom, hogy aki eljut Görögországba, annak az első helyen van a látni valók között. Én még ilyen csodát nem láttam.

Na uccu neki, nézzünk meg néhányat.

A sorrendet nem tudom pontosan, de a következőket láttuk: Metamórphosis, Varlaám, Roussánou, Aghios Stéfanos.

Közel 3 évig el voltam tiltva a fizikai megterhelésektől. Kb. fél éve engedélyezték, hogy tornázzak és kerékpározzak. Na ettől a tornától teljesen padlót fogtam. A férjem teljesem megkergült. Mind a hat látogatható kolostort látni akarta. A negyediknél azt mondtam, hogy én nem megyek fel. Mondhatom, életem végéig bántam volna. Olyan gyönyörű kertet láttam. Maga a kolostor pici volt egy csodaszép kápolnával.

Szerencsére már délután 5 óra volt, úgyhogy elindultunk a szállásunk felé. Rég nem éreztem ilyen fáradságot, az autóban majdnem elaludtam.

A hazavezető út zökkenőmentes volt. Mivel nagyon fáradtak voltunk, a közeli palacsintázóban vacsiztunk. Óriási sós palacsintát ettünk. A barátnőm sonkát, fetát és gombát rakatott bele, a férjem sonkát, fetát és paradicsomot, én sonkát, fetát és szalmakrumplit. Utána leküldtünk 1-1 karamell fagyit (az volt a legfinomabb a választékból).

Elégedetten estünk be az ágyba.

Szept. 03.- 05.

Muszáj volt kipihenni a Meteorákat. Nekem nagyon fájt a vádlim a sok lépcső miatt.

Fürcsi, napozás. Hol egy sör ( a buborék pótlására, ugyanis sehol nem kaptunk szénsavas ásványvizet), hol egy frappé. Rá kellett jönnöm, hogy a Mithos sör nagyon finom. Kellemesen lágy az íze és elég buborék van benne, ahhoz, hogy a szénsav hiányomat pótolja.

(Időközben találtam szénsavas ásványvizet (több mint 1 €- ba került

0,75 l, viszont csodaszép kék üvegben volt, amiért az IKEA- ban ölni tudnának)

Egyszer elmentünk vacsizni. A suvlaki rágós volt, a gyros pita kicsit állott A tzatziki nagyon finom ( a férjem kedvence), a sült kolbász ehető a férjem szerint. Esténként sétálgattunk, ajándékokat vásároltunk). Igazából 3 napig semmi érdekes nem történt velünk azon kívül, hogy laposra vertem a férjemet römiben. Igaz, hogy utána Ő és a barátnőm laposra vertek snapszerban. De tudjátok, aki szerencsétlen a kártyában, szerencsés a szerelemben.

Szept. 06. szerda

Mai úti célunk Thassos.

Reggel 4-kor keltünk, 5-kor indultunk.

Mivel a „kertek” alatt mentünk, csak 9-re értünk Kavalába. A komp természetesen az orrunk előtt ment el, úgyhogy volt két szabad óránk. Megnéztük a vízvezetéket, készítettünk néhány fotót, ittunk 1-1 frappét. Nem tudom, hogy milyen helyre sikerül beülnünk, de nagyon furán néztek ránk. Tény, hogy rajtunk kívül nem volt ott más turista. Pedig a tengerparti úton volt. Láthattuk a kompkikötőt és a kis halászhajókat. Nézelődtünk az üzletekben és természetesen vettünk is néhány dolgot. Néhány szép hűtőmágnes, egy görög zászló. A fiamnak vettünk egy szép nyakláncot. Nagyon szereti a fa és fém kombinációját (egész gyűjteménye van), ez szép görög motívumokkal volt díszítve.

Elérkezett az idő, hogy felszálljunk a kompra. Tele voltam félelemmel, mert félek a víztől, és még soha nem utaztam a tengeren. Ráadásul, amikor felbőgött alattunk a motor, azt hittem menten szétesik alattunk az egész tákolmány.

11-kor indult a komp, majdnem egy órás volt az út. Rengeteg sirály kísért bennünket egészen a szigetig. Páran etették őket, mindenki remekül szórakozott. Láttunk olajfúró tornyokat a tengeren, ugyanis nemrég olajat találtak a sziget közelében.

Thassos már messziről is csodásnak tűnt. Ahogy kikötöttünk Skala Prinosz-ban, irány Limenasz. Mivel már dél volt és mennyei illatok keringtek a levegőben, először harapnunk kellett valamit. Betértünk egy szimpinek tűnő tavernába. Halleves, muszaka, grillezett hal és a férjem részéről természetesen szárnyas. Nem tudtam rávenni, hogy a gyroson kívül más görög specialitást is kipróbáljon. A halat pedig itthon sem eszi meg. Viszont olyan finom hallevest szolgáltak fel, hogy megkóstoltattam vele. Kicsit savanykás volt és nagyon bejött neki. Ma már bánja, hogy nem kóstolt meg több halételt. Nagyon elszomorított, hogy 5-6€-val átvertek bennünket. Letették a számlát az asztalra, a pincér egy tapodtat sem mozdult, kitettem a pénzt és a számlával együtt felmarkolták, nehogy jobban megnézhessük. Ilyet sehol máshol nem tapasztaltam Görögországban. Mivel csak nagyon keveset tudok görögül, az angolt és a németet nem akarták érteni, nem igazán lehetett reklamálni. Az átveréssel azért vagyok tisztában, mert mindig megnézem az árakat, pont az ilyen helyzetek elkerülésére. Ez a tanulópénz még belefért, de már nem találtam olyan finomnak az ebédet.

Irány a színház. Itt ért a második csalódás Thassossal kapcsolatban. A színház felkerítve, zárva. A férjem talált egy kitaposott ösvényt, ahol sikerült bejutnunk. Itt kaptuk a harmadik pofont. Az egészet újjáépítik. Tudom, sokaknak tetszik az ötlet, de én nem vagyok elragadtatva az tőle. Ráadásul időközben láttam egy régebbi felvétel, amin tisztán látszik, hogy évek óta szinte semmit sem haladtak. Minden esetre csodálatos volt a kilátás a kikötőre.

Mivel elég késő volt, irány a komp. Útba ejtettünk néhány üzletet. Vettem mézet, ami régi vágyam volt.

Szerencsénkre hamar indult a komp, igaz az utolsó. Kb. fél órás volt az út.

Hazafelé benéztünk Vrasnára és Asprovaltára. Sokat változtak az elmúlt 6 évben. Vrasna strandját feltöltötték, és rengeteg napernyőt helyeztek ki. Már nem tetszik annyira, mint első alkalommal.

 (Időközben a tudomásomra jutott, hogy nem töltötték fel a partot, hanem tavasszal súlyos árvíz pusztított a településen és nincs pénz a helyrehozatalra.)

Asprovaltán vettünk néhány apróságot, köztük ékszert. )A férjemnek egy szép aranyláncot 156 €-ért) Sokkal olcsóbb volt, mint Fourkán. Kaptunk ajándékot, amit nem bonthattunk fel a helyszínen. Kiderült, hogy egy „enyhén” giccses világítótornyot kaptunk, ami funkciója szerint mécsestartó.(Mára már kedves a szívemnek, mert Görögországból van, és már nem is látom olyan giccsesnek.) Sétálgattunk, magyaráztam a többieknek, hol vagyunk, milyen emlékek kötnek egy-egy helyhez. Vásároltunk az egyik, számomra régi kedvenc pékségben. Ettünk gyros pitát (1,8€) ami nagyon finom volt.

Mivel ránk sötétedett, irány vissza a szállásunkra.

Nagyon későn kerültünk ágyba.

Szept. 07.-08.

Az utolsó két napot strandolással töltöttük. A hangulatunk óráról-órára romlott. Nekem a nyaralásunk utolsó két napjában jutott eszembe, hogy „tengerfenék kutató” akarok lenni. A férjem készített az új elfoglaltságomról néhány képet. (Szerintem, életünk végéig jókat fogunk nevetni rajta, valahányszor a kezünkbe kerül egy-egy fotó.) Néhány üres csigaház és kagyló bánta az érdeklődési köröm ilyen irányú változását. Persze csak partközelben próbálkoztam. Rettegek az olyan vízben, ahol nem ér le a lábam. De jó volt látni az apró halakat, nagyokat csalódni a kagylók méreteiben. (Eszembe sem jutott, hogy mennyire felnagyítja a víz a tárgyakat. Így jár, aki fél a víztől)

Pénteken szieszta időben összecsomagoltunk, este bepakoltunk a kocsiba. Valahogy sokkal több volt a csomagunk, mint érkezésünkkor.

Sétálgattunk, és fájó szívvel búcsúzkodtunk Skala Fourka-tól. Gyorsan eltelt a két hét. De otthon vár a család és a munka. Utolsó este még ettem egy palacsintát, de most a sonkát inkább kihagytam, elég volt a húsból. Szeletelt sajt és szalmakrumpli volt benne. Fotó nem készült róla, mert nem volt több hely, pedig direkt vittük a gépet. Majd legközelebb.

Szept. 09. szombat.

Helyi idő szerint fél hatkor keltünk, 7-kor indultunk. Még megálltunk egy Lidl-nél pár apróságot vásárolni.

Nagyon keveset beszélgettünk az úton. Mindenki el volt foglalva a saját gondolataival. Búcsúztunk Görögországtól.

Zökkenőmentesen értünk haza este fél tízre (14,5 óra).

A gyerekek ébren vártak és egyfolytában faggattak bennünket. Mindenkinek kiosztottuk az ajándékát, voltak nagy élménybeszámolók. A barátnőm úgy döntött, hogy tovább indulnak Budapestre. Aludtak az úton, úgyhogy elég kipihentek még ahhoz a 220 km-hez.

Mi még órákat beszélgettünk a gyerekekkel és anyukámmal. Nagyon későn kerültünk ágyba.

Azt eldöntöttük, hogy visszamegyünk, ha lehet már jövőre. A gyerekeket semmi esetre sem hagyjuk itthon. Végig nagyon hiányoztak. Ahogy nézték a képeket és a videó felvételeket, Ők is beleszerettek ebbe a csodálatos országba. Már most terveket szövögetünk arról, hogy merre induljunk. Voltak jó és rossz tapasztalataink, de a jóra tovább emlékezünk.

A Meteorákhoz vissza kell menni, mert még két kolostor kimaradt. Athénba nem jutottunk el, mert túl messze volt a szállásunktól. Legközelebb bepótoljuk. Thassosra vissza kell menni, mert szinte semmit sem láttunk belőle. Persze korábban kell indulni, és nem a Kavalából induló komppal (csak 2 óránként indul).

A szállással nagyon elégedettek voltunk, bárkinek merem ajánlani.(Törölközőt hetente kétszer 2 db/fő,ágynemű csere hetente egyszer, konyharuha hetente 2-szer, takarítás hetente 6-szor) A falu kicsit drágább az átlagosnál, de cserében csendes és nagyon jó a strandja(homokos, egy keskeny sávban sziklás). Sok kedves emberrel találkoztunk, új ismeretségeket kötöttünk.

Szuper két hét volt!

Magyarné Szilágyi Judit (Csutek)