Parália, Makrigialos 2006

A mi nyaralásunk június 23-án kezdődött. Szerencsére találtam egy hirdetést, aki Paráliai hetének felét átadná. Sokat nem gondolkoztam, belevágtam,  hívtam. Meglepetésemre egy nagyon kedves női hang szólt a telefonba. Megegyeztünk, és elfogadtuk a fél hetet, ezzel a négy nappal bővítettük Makrigialosi nyaralásunkat.

Eljött a péntek június 23. Reggel 5kor már az ágy kivetett magából. Ideges voltam, mert autóval most leszünk először ezen az úton, és a gyerekek miatt, jót cselekszem, mi lesz ha baj történik. A csomagolást pont ezért erre a napra hagytam, így a gondolataimat sikerült elhessegetni. A srácok nagyon be voltak sózva már, alig bírtam velük. Egyedül voltam, a férjemnek is még az utolsókat kellett a munkahelyén intézni. Hazajött, és pakoltunk boldogan. Elég sok csomagot sikerült megint összeállítanom, de inkább többet mint kevesebbet. Elindultunk a  nagyszülőktől búcsút vettünk, megfürödtük, vacsora, és 9kor indultunk Jászberényből. A gyerekek teljesen lenyugodtak. Egyszer csak Ceglédnél a kicsi hisztis fiam, érdeklődik, hogy ott vagyunk már. Akkor kezdtem lefehéredni, jó ég még hátra van 1000 km, mi lesz addig. Egyre nehezebben viselte. Kecskeméten megálltunk matricát venni. Akkor elővettem anyai szigoromat, és mondtam, hogy most kitesszük, és itt marad a sötétbe ha nem lesz csendbe. Mint akit elvágtak, csend lett, sőt alvás Szegedig. Szegedre 11re leértünk, szakadó esőben. A határon gyorsan átkeltünk. A szerb részen gyönyörű kivilágított pénzváltóba bementem, és 100 € váltottam. Milyen jól tettem mint kiderült később. Elindultunk Belgrád felé. Igyekeztünk lassan menni, betartani a szabályokat a 100 km/h sebességet. Egyszer csak leintenek bennünket, rendőrök. Gyorshajtás, infrás méréssel. Állítólag volt 80 km/h tábla és ott mi 100 mentünk. Vitázni sok értelmét nem láttuk, ha a rendőr mondja úgy van. Mondja a férjem papír nem kell. Erre a rendőr akkor 3000 dinár helyett 2000 dinár, és elmondja hol van még radar. Novi Sadig volt. Tartottuk a szabályokat, előre engedtük a törököket, akik húztak 150-nel mellettünk. Elértük Novi Sadot örökké valóságnak tűnt. Utána lehetett gyorsabban menni amit ki is használtunk. A fiúk hátul nyüglődnek nagyon. Éjszaka 2 kor Belgrádba vagyunk, és kiszálltunk. Éppen nem esett. A srácoknak a Némo filmet betettem, lecsendesedtek, azt hittem el is alszanak. Belgrád után az OMV kútnál tankoltunk 3000 dinárért. Elindultunk ismét végre autópálya, mentünk, 140-150 haladni kellett hisz vártak bennünket már Parálián. Szerencsére a sok török Szófia felé vette az irányt, mi Athén felé. Lassú unalmas rész érkezett el. A férjemből az esős idő, hatalmas török forgalom kivette az erőt, és már 24 órája nem aludt velem együtt. Átvettem a kormányt. Nagy nehezen sikerül nyitva tartanom a szemem, ez volt a mélypont nálam.8 órakor  elértem a Szerb - Macedón határt, gyors átkelés, vagy 10 magyar autóval a hátam mögött. Nagyon örültem, dudáltam integettem, villogtam a többieknek, akik szintén mosolygósan köszöntek vissza. Kiszálltunk, ez nagyon jól esett. A pénzváltót nem találtam, helyette egy csomó csavargót. Gondoltam majd lesz valahogy. Elindultunk. Ahol lehetett, nyomtam neki. Gyönyörű tájak nyíltak meg előttem, kanyargós hegyi utak, boldogan mentem, hisz mindjárt itt a görög határ, és fáradságomnak semmi nyoma, a többiek aludnak. Euroban elfogadták a autópályadíjat 3-2-3 € fizettem.

Elérkeztem a Macedón határhoz gyors átkelés, és jönnek a görögök, nagyon jó érzés szaladt át rajtam, de a sor az hatalmas lett, törökök. Az eu sáv zárva, ez hosszú lesz gondoltam. Az egyik török ment az eu sávhoz, de a határőr elutasította, szerencsémre a rendszámomat meglátta, és intett, mehettem az eu sávba, hurrrrrrrrrrrráááááááááááá. Az útlevelet nem kérték, egyenesen az országba intettek. 10 óra volt. Megálltunk még a nap is máshogy sütött ránk. Kiszálltunk a férjemmel, kávéra volt szükségünk, és Katáéknak sms, hogy már itt vagyunk. Kávé, és péksüti vásárlása után elindultunk. A férjem átvette a vezetést, hihetetlen gyorsan haladtunk. Paraliában 11 körül ott  voltunk. Találkoztunk, akiktől átvettük a hét második felét. Egy aranyos kismama, és családja. Beszélgettünk sokat, és megnéztük az apartmant,  nagyon szép volt.

Parália ismét lenyűgözött a déli pezsgésével. Mintha tegnap jártam volna ott, változást nem láttam hirtelen. Nagyon meleg van. A hajnali mélypontnak nyoma sincs már bennem. Tusolás, evés következett. Ismét a fiúknak betettünk egy filmet, és több mint 30 órás nem alvás után, jól esett a pihenés. Elaludtam. A fiúk is mint kiderült. Egy nagy pihenés utána, irány a tenger. Mivel már késő délután volt, fürdés nem volt, csak lábak mártózása. A kicsi rácsodált a tengerre nagyon tetszett neki. Este vacsi után, irány a csavargás. Paralia főutcáját teljesen átépítették, sétáló utcává varázsolták. Még egy újdonság, a templom mellett szökőkút. Elindultunk a pékségbe, sütire, és fagyira, hiányzott. Egy éve nem ettem ilyen finomat. 11 körül vissza a szállásra, és az éjszakai zajon elaludtunk.

Kyriakiból a tengert így láttam                                  Este Parália templomja

A szökőkút

3. nap:

Reggel korán keltünk, még a berögződés miatt. Reggeli, már ezerrel süt a nap a teraszon. Közben a férjem a görög tulajdonossal, és a mellettünk lévő hentessel összehaverkodott. Nagyon barátságosak. Irány a tenger, a central beachen sokan vannak már. Alig van helyünk. Letelepedtünk, de part közelébe sajnos nincs hely. Nem baj, a fiúk tettek róla, hiába szóltam, szórták a homokot, hordták a vizet hol ide esett, hol oda. A matracokkal fejbe vágták a mellettünk lévőket, pár óra, és nincs senki, hatalmas helyünk lett. Kicsit égő, de mit tegyek, gyerekek. Délután kettő körül összepakoltunk, megvettük a gyrost, irány a szállás. Evés, utána pihenés. Jól esett nagyon. Vasárnap lévén, az összes Katerinibe lakó fiatal görög rodeózik alattunk, jönnek a diszkós autók, a motorosok. Hihetetlen zaj van. Nézelődünk, és élvezem. 8 kor még a kicsi fiam, és a férjem lementek fürdeni. Utána csavargás, a srácok imádják, közbe betérünk a Mekibe is.

   Háttérben a Kyriaki és a                        A vonat Paralia és Olympic

    forgalom                                               beach között jár 

 Romantikusan is lehet közlekedni

  Parálián

4 nap:

Reggel ismét tűző napra, és melegre ébredtünk, a mai nap is a strandolásé volt. Vasilissel a görög tulajdonossal már jól elbeszélgetünk, nagyon szimpatikus, gyakorlom a görög tudásomat, szerencsére megérti miket akarok mondani, és örül neki nagyon.

5. nap

Pakolunk, irány Makrigialos. Vasilistól búcsút veszünk, sajnálja, hogy csak ennyit voltunk nála, és ideadja a telefonszámát, hogy hívjuk fel, mert lesz hely szeptemberbe már biztosan. Nem magyarázkodom, hogy az már nekünk nem jó, örömmel elveszem Megpusziljuk egymást, és indulás, mert Rebiék már küldték az sms-t, hogy az országban vannak. Vártam a találkozást velük, hisz féléve már beszélünk, de nem találkoztunk. Makrigialosba értünk, leadtuk a részvételi jegyeket, és megkerestük őket. Már a parton ültek, nagyon szimpatikus család. Örülök, hogy egy helyre szerveztük a nyaralásunkat. Elfoglaltuk a szállást, hatalmas nagy  apartman. Kicsit pihentünk, mert nagyon nagy meleg volt. Délután a kisfiam átaludta a megbeszélést, így mi nem tudtunk a házigazdáknál bemutatkozni. Délután megnéztük a tenger. Sajnos elkeserítő látvány tárult elénk. Elhatároztuk másnap keresünk tisztább fürdőző helyet.

Este viszont hihetetlen  csend volt, nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, elmentünk vacsizni a Makedónia tavernába. Jókat hallottam róla. Nagyon kedvesek a tulajdonosok, és hatalmas adagokat kapunk. Igyekeztem görögül rendelni, szerencsére sikerült. Ajándéka még dinnyét is                                                            

kaptunk desszertként. Utána átmentünk  Paráliára a szokásos esti nézelődésre. Parálián, élő görög zenekar előadása van, nagyon jó hangulatot csináltak a főtéren. Élvezettel hallgattam. Éjfél körül visszaértünk. Lefeküdtünk, akkorra csend volt hogy nem tudtam elaludni, ráadásul valami bagoly féle visított. Nehezen  de elaludtam.

Itt még szépnek láttam a tengert                Görög zenekar koncertje

6. nap

Reggel felkeltünk, reggeli után, indultunk felfedezésre. Minden lejáratnál lementünk, de koszos volt a víz. Rebiékkel megegyeztünk, hogy a Korinos beachre megyünk. Odaértünk, és gyönyörű tiszta víz fogadott, tele görögökkel, magyar szó a közelbe nincs. Mi ismerkedtünk, beszélgettünk, a gyerekek jól összebarátkoztak. Eltelt a nap, délután mi visszaindultunk a szállásra. Ott láttuk, hogy a nap hatása látszódik a családomon, így holnap kirándulás. Elhatároztuk, hogy a Meteorákat vesszük célba. Este elmentünk gyrost enni, és csavarogni. Visszaérve végre meg volt az 5* Metaxa, jéghidegen nagyon fincsi volt.

7. nap

Reggel korán keltem, és készültem az napi kirándulásunkra. A családomat ébresztettem, és fél9kor indultunk. Nagyon hosszú, de szép úton mentünk. A fiúk már hozzászoktak a km-hez, nem volt nyavalygás a kocsiba. Közben én fotókat csináltam. Megérkeztünk a Meteorákhoz, ahogy haladunk felfelé, egyre jobban erősödött bennem a tavalyi félelemérzés, hozzá kellett szoknom, hogy ismét nincs korlát, alattunk a nagy semmi van, és szembe jönnek a nagy buszok. Megálltunk, fentebb mint ahol a Kolostorok vannak. Szétnéztünk, gyönyörű kilátás volt a völgybe. Indultunk tovább, először, itt kevesen voltak, a Ajios Stefanoshoz mentünk.

Itt apácák élnek, és maguk festik az ikonokat. Persze fényképezni és videózni nem lehet. De én soha ezt nem tartom be. Mellettem egy lányt elkaptak, és töröltetik ki vele a képeket, most szerencsém volt. Nagyon szép ez a kolostor, a kertje nagyon tetszik. Megnéztük a múzeumba  a bizánci kottákat.

Következő kolostor a Ajia Triada lenne, de sajnos nincs nyitva. Akkor indulunk tovább a Megalo kolostorhoz. Rengeteg busz, de szerencsénkre van parkoló. Kiszállunk 40 fok, nagyon meleg van. Elindulunk, az út felénél, már a kicsi inni kér, nem hoztam semmit, de a kocsi már nagyon messze. Vannak kutak, így ott iszunk, de nagyon finom hideg víz folyik belőle. Adják rám a ruhákat, csak így léphetek ide is be. 

Minden megnéztük, és kicsit pihentünk. Gyönyörű kincseket őriznek itt. Ismét elkezdünk lépcsőzni de már lefelé, talán könnyebb. A kicsit húzni kell, elfáradt. Iszunk, és trapp lefelé, a nagy már elhagyott bennünket. Ha nincs a kocsinál akkor vissza a kolostorba mondom a férjemnek. Forr bennem a méreg, ha elkapom most agyon csapom, hogy elhagyott bennünket, szó nélkül. Ott áll a kocsinál, nagy nyugodtan, persze erőm már nem maradt a verekedésre, de jól leszidom. Iszunk, és indulunk lefelé .A pici miatt egy újabb kolostor már nem lehet téma. Még nézelődünk, csodáljuk a sziklákat. Egyszer csak leértünk, és egy kedves bácsi integet nekünk, a tavernájába térjünk be. Mi megyünk tovább, és egy másik tavernánál megállunk. A férjemnek mondom, forduljunk vissza és ott ebédeljünk, mert az a kedves bácsi intett, és biztos jól főznek, hisz ott süti a szuvlakit. Betérünk, görögül elmondom mit kérek, a tulajdonos srác, csak néz. Hozzák kifelé, dicsérjük a szuvlakit mert nagyon finom ízű, és porhanyós a húsi. Akkorát kaptunk, hogy nem bírtuk megenni. Kipihentük közbe a lépcsőzés fáradalmait, és fizetek. A Mamával még beszélünk görögül, és integetve tovább megyünk.

  Ő a görög bácsika aki kedvesen intett

    gyertek hozzám, sütöm, a húsit

Nézem a térképet, és közlöm a férjemmel, hogy Elasson felé forduljon, és menjünk az Olymposon vissza. Közben fincsi dinnyéket is vettünk. Gyönyörű tájat látunk, élvezem, az utat, és örülök hogy erre jöttünk.

 Nyugati lejtője az Olymposnak

 A srácok már alszanak. Ahogy jövünk le a hegyről, ébrednek fel, akkor voltunk már a kanyargós részen, nagyon tetszett nekik. Délután elérjük Katerinit. Nekem nagyon tetszik a város, körbejárjuk. Majd indulás Makriba. Megérkezünk. Jön a idegenvezető papírt kell aláírni, ha lopjuk a hideget, akkor megbüntetnek bennünket. Nem jó érzés, hogy ilyet feltételeznek, és eddig nem is történt ilyen velünk. A következő mondata, akkor jönnek a grillpartyra? Férjem kérdezi milyen partira. Ja magunk reggel nem jelentkeztek, mert nem voltak itt, így már nem lehet lejönni. Kicsit felháborít, a stílus. Igazából nem hiányzik, éhesek nem vagyunk. Az erkélyről nézzük, mik történek a partin. Jót derültünk rajta.

8 nap

Ma reggel kicsi lustálkodás utána a srácok fürdeni akarnak menni, az egész napot a strandon töltjük. Visszafelé a Makedón tavernába gyrost veszünk. Visszük a szállásra, mert vár bennünket a Metaxa és a jéghideg sör. Ebben a nagy melegben nagyon jól esik még nekem is.

Ismét felpirult a család, holnap kirándulás. Este még csavargás, és már vásárlás Parálián.

Visszük a Rebi kisebbik lányát is, mert a pici fiam kisírta magának. Én  meg örülök, hogy van még egy lány a csapatban. Esik az eső mire Paráliára értünk. Szerencsére nem tartott sokáig, és utána nagyon jó levegő volt. Nézelődtünk, és már vettem néhány ajándékot is.

Választék a vásárláshoz                                 Itt sok pénzt  hagytam

9 nap.

Reggel ébresztő, és elhatároztuk, hogy elmegyünk a Tembi völgybe, és Dionba.

Megnéztük a völgyet, és úgy gondoltuk, hogy ha már itt van a Kato Olympos akkor menjünk rá fel. Gyönyörű volt az út, és néhány falu szűk utcáin is átmentünk. Amikor már elfogyott az aszfalt a hegyen megálltunk, nagyon magasan voltunk, és a rálátás a völgyre nagyon szép volt. Sétáltunk egy nagyot. Egyszer csak vad kutyaugatást hallottunk, akkor jobbnak láttuk visszafordulni, nem tudtuk milyen kutyák, és mennyivel állnánk szembe. A kocsihoz visszasétáltunk, és elindultunk lefelé.  Irány Dion, már vártam, szeretem a régészetet. Élvezem az ókori romok közötti sétát, számomra olyan mintha visszautaznék az időben.

Dioni romok                                           Dion temploma

Igyekszem elképzelni az akkori életet, és így nagyon izgalmas, mert nem csak a köveket látom. Megérkeztünk, ettünk ittunk, irány a Park, persze vettem belépőt a múzeumba is, de már oda nem volt a fiúknak kedve menni. Szóval bementünk a Parkba, nagyon szép sétány van a romokig. Ismét szomjas a család. Van egy szabad kút a parkba, és jéghideg, ízletes víz jön rajta, nagyon jól esett. Régen ittam már ilyen finom vizet. Sétáltam egy nagyot a romok között, és közben hallgattam a kabócákat. A családom csak pihegett, és leült, meleg van hiába. Amikor végeztünk, mondtam a férjemnek, hogy itt is nézzük meg az Olympost. Nagyon meredek út vitt fel, egy darabig volt aszfalt is, de utána már csak a kövek voltak. Megálltunk, és néztük a tengert, amit a párától látni lehetett. Szedtem köveket is, mert itt nagyon szépeket láttunk. A jó levegő jól esett. Indultunk visszafelé. Makriba visszaértünk, átöltöztünk, és irány a szokásos taverna, vacsi, utána Parália. Gyorsan vásároltam, mert már villámlott, erősen fújt a meleg szél. Beültünk a Mekibe, és elkezdett szakadni az eső. A levegő már lehűlt, fáztam. Ott ülünk, már lassan egy órája, és az eső nem csendesedik. Látjuk, hogy sokan már kocsival vannak bent a sétáló utcába. Nekünk a kocsi a Fedra után van. A férjem feláldozza magát, és elindul a kocsiért. Nem sok idő múlva jön, egy szál, gatyóban ül, teljesen

elázott. Mondja siessünk, mert jönnek a rendőrök, gyorsan beültünk, és húztunk elfelé Olympic beach irányában. Éjfél mire visszaértünk.

10. nap

Reggel szakadó esőre ébredünk, és egész éjszaka esett. Most mit csináljunk, megállt a tudomány. Délelőtt kicsi film nézés, és eldöntöttük elindulunk valamerre. Végül is Katerinibe mentünk, egy nagy bevásároló központba. Sok finomságot láttunk, és bevásároltunk itthonra, édességet, fetát, sört, bort. Még kicsit kocsikáztunk, majd vissza a szállásra.

Megnéztem mindenkinek meg van az ajándéka, és rá kellett jönnöm, hogy a család felének még nem vettünk semmit. Mondom a férjemnek baj van, de esik az eső hogy megyünk vásárolni, holnap pedig indulunk vissza Magyarországra.

Este elmentünk vacsizni, és közben az eső is csendesebben esett. Irány Parália, mint az örült egyik boltba be a másikba ki, siettem, mert borult volt az ég. Elkezdett esni, gondoltunk egyet, vettem ismét napernyőt kint 3 €-ért, tavaly is ennyiért adták. Elfértünk mind a négyen  alatta, közben a többiek jót röhögtek rajtunk, és áztak közben. Aztán jöttek velünk

szembe olyanok akik szintén napernyő alatt voltak. Akkor már mi is röhögtük őket. Tisza muri volt. Indultunk vissza Makriba összepakoltam már mindent, és fekvés.

11. nap

Reggel korán keltünk, és kezdtünk pakolni Rebiék erkélyére, mert napsütéses idő volt, és azt beszéltük, ha jó idő lesz maradunk, délután indulunk.  9 elmúlt, és indultunk Korinos beachre, sehol senki, mi vagyunk az elsők, meg azok a magyarok akik most érkeztek. Hatalmas hullámok vannak, de az idő melegszik. Már fürdünk, és élvezzük a hullámzást, hatalmasakat  dob rajtunk. A gyerekek még élvezik a szabadságot, szaladgálnak, fociznak, és lassan eltelik rajtunk a nap.

Korinos beach reggel                                     Korinos beach

3 óra  elmúlt készülünk, pakolunk, és indulunk a csomagjainkért. Bepakolunk a kocsiba mindent, utolsó vacsi felé vesszük az irányt. Finomat kaptunk ismét, és 4 gyrost az útra még kérek,  elbúcsúzok görögül a tulajdonosoktól. Beülünk a kocsiba, egyszer csak, szalad a fiatal lány két üdítővel amit az útra kaptak a gyros mellé a fiúk. Roli nagy puszikat dob nekik érte, amit ők nagyon élveznek. Még végig megyünk a tenger mellett, és be Paraliára, mert 2 ajándék csak elmaradt. Gyorsan megveszem és indulás a kúthoz tankolni a pályán. Megtankolunk fél 7 indulunk. Gyorsan elérjük a határt, a sok magyar busz is ott van már, mindenki indulásra készen a hosszú útra. Neki vágunk a nap lemente már Macedóniába ért bennünket.

A nap lemente Macedóniában

Az autóba csend, mindenki szomorú, hogy vége a szép nyaralásunknak. Reggel 4 óra és Röszkénél vagyunk. Alig találunk haza, olyan kacskaringós a határ, de a kamionosak segítenek. Sima út itthon, és fél 7kor  kapunknál vagyunk. A gyerekek az utat átaludták, és itthon ébredtek fel. Keresik a tengert, mondjuk, hogy már hol vagyunk. Tudomásul veszik. Beszéljük már a következő utat, és megnyugszanak.

fotia thalassi