Kos 2004 

Már jó ideje gondolkodtunk feleségemmel, melyik görög szigetre menjünk nyaralni azon a nyáron, aztán valahol a neten találtam egy meglehetősen vonzó képekkel teli albumot Kos szigetéről. Mondanom sem kell, könnyű lett a döntés. Egy hétre fizettünk be egy utat a Neckermann-nál, Mastichari üdülőfaluba, apartmanba. Aztán teltek-múltak a hetek, s úgy gondoltuk, ha már kifizetjük a repülőutat, hát maradjunk majd még egy hetet. Sajnos ugyanoda már nem volt hely, így a fővárosban (Kos) a Zephyros Hotelt választottuk, melyben közrejátszott az ára (olcsó), és hogy a rengeteg látnivalóval teli Kosban található.

Szóval izgatottan vártuk az indulás napját, ám kiderült, hogy a gép csak valamikor éjszaka 10 körül száll le Koson, helyi idő szerint. (Ezen a tényen egy-két cimborám jókat röhögött). Néhány cifra jelzővel illettem a repteret és a légitársaságot, de végül is belenyugodtam, hogy első nap nem lesz strandolás…

De eljött végre az indulás napja, és az esti órákban felröppentünk a Travel Service chartergépével. Minden rendben volt az utazással, bár a kényelem nem idézte a business-class –egyébként általam csak képekről ismert-komfortját. Enni csak összezsugorodva lehetett, ja és inni is, de hát arra ott van a transzferváró kapitális árakkal üzemelő „restije”, ugyebár.

A repülős utazás inkább egy óvodai kirándulásra emlékeztetett, hiszen Kosra nagyon sok kisgyermekes család utazik nyaralni. Aztán-töksötétben, hurrá!-leszálltunk a szigeten, ráadásul 20 perccel korábban a tervezettnél! Ez már tényleg jól esett.

A transzferbusz kb. 20 perc múlva le is tett minket az apartmannál. Ez egy nagyszerűen felszerelt hely volt, tisztaság és rend mindenütt. Váltottunk pár szót angolul a főnökasszonnyal, aki rendkívül kedves és vendégszerető volt, mindenben a segítségünkre volt. Aztán persze rohantunk be a falu központjába, ami kényelmes sétával is 30 másodpercet vett igénybe, s beültünk az első utunkba akadó tavernába. Az első rendelésem a szokásos volt: gyros pitában és egy üveg Mythos sör. Az élmény leírhatatlan volt…

A következő nagy élményünk pedig az volt, ahogy reggel először kiléptünk az erkélyünkre: a tenger (a kékjét nehéz lenne meghatározni, külön kategória) kb. 30 méterre hullámzott előttünk, a strandon mediterrán fák álltak. Azt hiszem, 15-20 képet rögtön el is durrantottam hirtelen. Természetesen azonnal indultunk fürdeni, és napágyat, napernyőt bérelni. A part itt lassan mélyült, szemben pedig láthatók voltak Kalymnos-sziget körvonalai. Kosnak egyébként az egyik érdekessége, hogy bár meleg van, a hőség abszolút elviselhető az állandó enyhe szélnek, a melteminek köszönhetően.

Az első 1-2 nap strandolásai után elhatároztuk, hogy komppal átruccanunk Kalymnosra, melyet minden útikönyv melegen ajánlott, s amely mint a szivacshalászok szigete él a köztudatban.

Már maga a kompút egy élmény volt, hiszen egy órán keresztül gyönyörködhettünk a tengerben, illetve a közeledő sziget látványában. Megérkeztünk hát Kalymnosra, ahol sajna nyoma sem volt az előbb említett kellemes szélnek, viszont volt vagy 40 fokos rekkenő hőség, mintha egy katlanba léptünk volna a hajóról. Maga a sziget-illetve annak fővárosa- gyönyörű volt, a kikötő körül emelkedő hegyek oldalába épített házaival, melyek több színben pompáztak, ellentétben az általános görög fehérséggel. Megnéztük a környéket, aztán kénytelenek voltunk beülni egy frissítőre egy tavernába, ahol szent borzadállyal néztem a hosszú nadrágban ülő, hevesen kommunikáló helyieket, amint fittyet hányva a már-már elviselhetetlen melegre, iszogatják frappéjukat. A kikötői piacon még vettünk néhány szivacsot, majd a következő komppal visszahajóztunk Kosra. Izzasztó, de kihagyhatatlan élmény volt ez a kis kirándulás, mindenképpen megérte.

Úgy terveztük, hogy az első héten autót bérlünk, és így járjuk be Kos szigetét. Így is történt, az Avistól béreltünk 3 napra egy Skoda Fabiát (nyilván légkondival, másképp el sem indultam volna), s egyik reggel felkerekedtünk. Először Kefalos felé vettük az irányt, mely a sziget nyugati részén található kisváros, számtalan látnivalóval. Mielőtt odaértünk volna, természetesen megálltunk, hogy néhány képet készítsünk a parttól nem messze sziklaként magasodó Kastri-szigetről. Lenyűgöző látvány volt, ráadásul egy ókeresztény bazilika romjairól fényképeztünk, ami még eredetibbé tette az egészet. Kastri egyébként egy apró kis sziget, egyetlen kolostor áll rajta, nagyon megkapó látvány.

Tovább haladtunk Kefalos irányába, ahol többek között megnéztük egy bizánci erődnek a romjait-ilyenekből rengeteg akad a szigeten. A panoráma lélegzetelállító volt: a szerpentin ott kanyargott alattunk, majd ezt felváltotta a hegyekkel körülvett szikrázó öböl látványa. Kötelező úti cél, ha valaki Koson jár!

Szép lassan elindultunk visszafelé, mert aznap még sok mindent meg akartunk nézni. Ez nem nehéz „logisztikailag”, mivel a sziget csupán 60-70 km hosszú. Következő úti célunk Zia volt, a hegyi falu, ahová minden utazási iroda kötelességszerűen hurcolássza az utasait, a szokásos gagyi görög-esttel fűszerezve. Nos, mi csak azért is önállóan mentünk. Zia Kos legmagasabban fekvő települése, fantasztikus kilátással a szigetre. Persze itt is egymás hegyén-hátán sorakoztak a souvenir-üzletek, nyilván 75%-ban bóvli árukészlettel. Na azért gyönyörű szőtteseket is árultak itt, ezeknek csak az ára volt riasztó olykor. Megittunk egy kávét egy hangulatos étteremben-pazar kilátással a szigetre-, majd elindultunk, hogy végignézzük az északi part híres strandjait. Nem csalódtunk. A homok szinte vakítóan fehéren szikrázott itt, s ahogyan a tenger lágy hullámaival mosta a fövenyt, tényleg paradicsomi idillt éreztünk. Aztán mikor visszafordultunk a napernyők felé, zsúfolt strandot láttunk, rengeteg fürdőző, mint a heringek zsúfolódtak a napágyak erdejében. Ez már kevéssé volt idillikus kép, és megint örültünk, hogy Mastichari nem csak csodás tengerparttal rendelkezik, hanem egy viszonylag nyugis hely, ahol nincs tömegelés a beachen…

Még megnéztük az antimachiai erődöt, mely ugyan romjaiban is fenséges látvány, de azért a görögök talán szebben is rendbe hozathatnák…

Szóval egy nap alatt sok mindent meg lehet nézni a szigeten, pláne, ha az ember autót vagy motort bérel a kiránduláshoz. Persze fakultatív programként is be lehet fizetni egy ilyenre, de anyagilag azért jobban megéri, ha az önálló nézelődést választjuk.

Mastichariban töltött hetünk utolsó előtti napján újra kocsiba ültünk, s elmentünk megnézni a híres Asklepiont, mely tulajdonképpen egy ókori gyógyító szentély volt, Hippokratész, a sziget legnevesebb szülöttének tanítványai segítettek itt a rászorultakon. Koson egyébként majdnem minden Hippokratészről, az ókor nagy orvosáról szól, bár ő fő tevékenységét inkább Athénben és az égei-világ más részein fejtette ki. Maga az Asklepion egy meglehetősen nagy területen elhelyezkedő épületegyüttes, szentélyekkel, ispotályokkal, és különböző, a gazdag vendégek számára épített villákkal. Érdemes végigmenni a területen, mely végül is egy szabadtéri múzeum. Mi már reggel 8-kor ott voltunk-kerülendő a hőséget és az esetleges turista-rohamokat. A végén a múzeum kávézójában pedig jött a frissen facsart narancslé, az egyik legfinomabb ital Görögországban (a Mythos és a Metaxa után…).

Szép lassan letelt az első hét, s átköltöztünk a fővárosba, Kosba. Mint kiderült, és már sejtettük, Kos egy nyüzsgő, élettel teli, tipikus nyaraló-központ, tele szebbnél-szebb látnivalóval.

A teljesség igénye nélkül íme néhány kihagyhatatlan látnivaló:

A johannita erőd lenyűgöző volt, bár erősen javaslom, hogy reggel, vagy max késő délután látogassák meg, hiszen bent a déli órákban megszorul a meleg, és elég izzasztó végigjárni a perzselő bástyákon. Bár aki jól bírja…

A Casa Romana egy felújított ókori római villa, de sajnos 2004-ben éppen zárva tartott karbantartási munkálatok miatt.

A város központjában található régészeti ásatást mindenképp érdemes megnézni, a régészeti múzeum is számos ókori lelet otthona.

Maga a város kikötője is csodaszép, egy igazi forgalmas mediterrán kikötő. Hippokratész platánja egy kellemes kis téren áll, ahol jókat hűsölhetünk a városnézés közben. Ugyancsak itt áll egy török mecset, melynek az aljában ma már souvenir-üzletek kínálgatják áruikat.

Mindezek mellett még számos rom, múzeum várja a turistákat.

A város tele van turistákkal, rengeteg a fiatal, főként nyugat-európaiak, s ez érződik az árakon is. Nekünk is volt egy kedvenc helyünk a tengerparti sétányon, oda rendszeresen visszajártunk. A pincér remekül tudott angolul, bár a „frnc fröjz” jelentését nehezen értettük meg, végül kiderült, hogy „french fries”-t, vagyis sült burgonyát ajánlgat. Hát igen, az angol kiejtés nem a görögök erőssége. És ha már itt tartunk: ha egy göröggel beszélsz angolul egy vendéglátóhelyen, a különféle segédigéket és nyelvtani trükköket, igeidőket felejtsd el. Könnyebben megérteted magad a legegyszerűbb mondatokkal. Mindez persze semmit nem változtat azon, hogy a görögök kedves, vidám emberek, és azon a nyáron is kizárólag „jó fej” hellénekkel találkoztam. Most mondhatná azt bárki, hogy persze, hisz ez az érdekük, csakhogy itt ez a kedvesség egyáltalán nem mesterkélt. Hanem őszinte.

Mindent egybevetve Kos egy varázslatos sziget, mindenki megtalálhatja itt a maga szórakozását, pihenésének legmegfelelőbb formáját. Bár a fontos látnivalókat meg tudtuk nézni, azért még egy-két hetet el tudtunk volna viselni a szigeten. Az egyik legjobb értékelés az volt, mikor leszálltunk Ferihegyen: „Menjünk már vissza!” Ami biztos: egyszer tényleg visszamegyünk!

Bajdik Zoltán