Peloponnészosz: lépten-nyomon ókor

A sok látnivaló után kipihenheti magát egy szép strandon

Egy kis történelemi áttekintés

A félsziget 4000 éves történelme rendkívül gazdag. I. e. 1600 körül alakult ki a félszigeten a mükénéi kultúra, melynek romjain az i. e. VIII. századig - a dór és az acháj vándorlás eredményeképpen - lassanként kialakultak a görög törzsek települési területei.

Az achájok, a görög nép egyik főtörzse, a hagyomány szerint eredetileg Thesszáliában laktak, ahonnan előbb Argolisba, majd a Peloponnészoszra költöztek, melyet Árkádia és Egialeia kivételével elfoglaltak. A dórok bevándorlása azonban megtörte hatalmukat.

A dórok a félsziget északi szegélyén 12 várost alapítottak, közöttük Spártát is, amely megtörte Argosz hatalmát is és a félsziget vezérállamává küzdötte föl magát, i. e. 560 körül ez az első görög állam. Sőt Spárta egész Görögországra is befolyást szerez az olimpiai játékok útján. De közgyűlöletnek örvendett.

A chaironeiai ütközetben i. e. 338-ban a makedónok ellen harcoltak. I. e. 280-ban meghódították az Achai Szövetséget Görögország függetlenségének megóvására, melynek különösen akkor volt jelentősége, amikor i. e. 251-ben Sziküon a szövetségbe lépett, s példáját követték a félsziget legkiválóbb városai: Korinthosz, Epidaurosz, Megalopolisz és Argosz, továbbá Megadsz, sőt Athén is. Mindegyik állam önálló volt, de a béke és háború kérdésében csak közösen dönthettek. Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel Aigionban összegyűlt a szövetségi gyűlés, melyben minden 30 évesnél idősebb polgár részt vehetett. Tavasszal megválasztották a fővezért (sztratégosz) s a 12 tagból álló tanácsot (bulé). A régi ellenségeskedés azonban csakhamar megrontotta e városok kapcsolatát. Spárta az etolokkal szövetkezett az Achai Szövetség ellen, kik elvesztették Megalopoliszt s nem sokkal később, i. e. III. század 20-as éveiben el is veszítette nemzetközi jelentőségét.

A második római-makedón háborúban már a rómaiak pártjára állottak. A rómaiak győzelme után i. e. 196-ban megkapták a teljes függetlenséget, de összetartás ekkor már nem volt az egyes államok között. A békétlenséget maguk a rómaiak szították. A rómaiak végül is i. e. 146-ban a szövetséget hadüzenetre késztették. Kritolas vezérüket azonban Metellus Skarpheiánál, utódját Diaioszt Mummius Leukopetránál legyőzte s Korinthoszi földig leromboltatta. Az Achai Szövetséget feloszlatták és egész Görögországot i. e. 146-ban Achaia néven római tartománnyá tették.

A III. sz. második felében szláv áradat özönlötte el a Peloponnészoszi-félszigetet és számos helyen szláv községeket és zsupánságokat alakítottak ki. Csak a IX. sz. első felében vesztették el a szláv települések hatalmukat.

A IX. században új hódítók jelentek meg, az arabok, akik 881 -ben Peloponnészoszt kirabolták, és csak 961-ben távoztak el a félszigetről.

1204-ben a IV. keresztes v. latin hadjárat vitézei a Kelet-római Birodalom egyes tartományait elfoglalták. Görög földön nagyobb latin vagy frank fejedelemségeket alapítottak. A félsziget nyugati vidékein Villehardouin Gottfried lovag vetette meg lábát. Hűbérbirtokra osztották fel az egész félszigetet, melynek első főura 1210-ben Villehardouin lett.

Moreát, ahogy a XIII. századtól nevezték a Peloponneszoszi-félszigetet, már 1262-ben VIII. Palaiolog Mihály elfoglalta és Misthra deszpotátussá alakította. 1453-ban a félsziget a török adófizetőjévé, 1460-ban pedig a Porta tartományává lett. 1821-ben elsőként vívta ki függetlenségét.

Földrajz

A nagyjából 21 500 km2-es nagyságú Peloponnészosz mindössze egy 5600 m széles, teljesen lapos földnyelvvel kapcsolódik a szárazföldhöz. A XIX. században, a Korinthoszi-öböl megépítésével teljes mértékben szigetesítették. Érdekes, hogy már az ókorban is szigetnek tartották, a Peloponnészosz szó annyit jelent, mint Pelopsz szigete.

Peloponnészosz maga az ókori tanulmányút. Fontos régészeti emlékek garmadája található ezen a területen. A mükénéi korban olyan, a homéroszi eposzok világából ismert mondabeli királyok várai és palotái álltak itt, mint Agamemnoné és Nesztoré; az ókor ún. klasszikus korszakában pedig Korinthosz és Spárta éppen olyan nevezetes volt, mint Athén.

A középkori várak száma nagyobb, mint bárhol egyebütt az országban; értékes freskókkal díszített bizánci templomokat nemcsak Misztraszban, az egykori bizánci székhelyen találni, hanem kisebb falvakban is, sőt úgyszólván ember nem lakta völgyekben is. Tájilag Peloponnészosz annyira változatos, mint Hellász többi része. Legmagasabb hegye több mint 2400 méteres. A síkságokon bort, gabonát, narancsot és egyéb citrusféleségeket termesztenek; iparral ezzel szemben csak néhány nagyobb városban találkozunk, mint amilyen Patra, Korinthosz és Kalamata.

Peloponnészosz önmagában is megérdemli, hogy az ember teljes szabadságát ott töltse. A pazar látnivalók megtekintése után gyorsan el lehet jutni a tengerpartra, amelynek igen jó minőségűek a strandjai.

Korinthosz

Korinthosz az ókorban jelentős kereskedőváros volt. A Korinthoszi-öbölnél fekvő Lekhanionnal és a Szaroni-öböl-nél fekvő Kenkhreaival egyszer-k L t kikötője is volt. Itt át lehetett rakni az árut, ha éppen nem kellett a hajókat a szoroson átvontatni.

Az Akrokorinthosz nevű hatalmas erődítmény ugyanakkor biztosította a görög szárazföldről Peloponnészoszra vezető valamennyi útvonal ellenőrzését. Az ókori Korinthosz a Kr. előtt VIII. századtól fogva a régi Hellász egyik metropoliszává fejlődött.

A közelben található agyaglelőhelyek következtében fellendült a kerámia előállítása, vázafestészetét tekintve külön korinthoszi stílusról beszélhetünk. A tengeren túli kereskedelem révén keleti áruk kerültek az országba, és ottani eszmék honosodtak meg görög földön. A korinthosziak olyan jelentős gyarmatok révén, mint amilyen Szürakusza volt Szicíliában, döntő mértékben hozzájárultak a görög kultúra elterjesztéséhez. Kr. előtt 500 körül Korinthosz elvesztette vezető szerepét, amelyet a továbbiakban Athén és Spárta vett át. 146-ban Kr. előtt a rómaiak teljesen lerombolták Korinthoszt, amelyet csak 100 év elteltével építettek újjá.

Napjaink városát (23 000 lakos) 1858-ban alapították, és egy súlyos földrengést követően 1928-ban építették újjá. Korinthosz mára sakktáblaszerűen elrendezett utcahálózattal rendelkezik, különösebben érdemleges látnivalók nélkül. Az ókori emlékek a városon kívül találhatók, mindenekelőtt Archea Korinthosz falu központjában. Ez a hely jó kiindulópontnak bizonyult a többi látnivaló megtekintéséhez Korinthia körzet területén.

Nafplion (Nauplia)

Argolisz fővárosában (11 900 lakos) található az egész görög szárazföld egyik legszebb és legegységesebb óvárosi negyede. Három erődítménytől védve terül el egy tágas öböl és meredek sziklák között. A modern új város egyértelműen különválik tőle, aminek következtében az autóforgalom is messzemenőkig kiszorult az óvárosból. Ezért számos utcai kávézó és taverna található a gyakran lépcsős utcácskákban, amelyek felvezetnek a magasabban fekvő lakónegyedekhez.

A város, amelyért a középkorban folyamatosan küzdöttek a törökök és a velenceiek, a modern Görögország első fővárosa volt. Már 1822-ben sikerül innen kiszorítani a törököket. 1823 januárjában ez volt a székhelye a görög forradalmi kormánynak. 1831-ben itt öltek meg Jannisz Kapodisztriaszt, a modern Görögország első miniszterelnökét, amikor betért az Ajiosz Szpiridonasz-templomba. 1833-tól 1834 decemberéig Nafphon az első görög király, a wittclsbachi házból származó I. Ottó székhelye volt. Később aztán át kellett adnia a városnak a főváros rangját Athénnak, mindazonáltal megmaradtak a történelmi fénykorából származó épületei.

Látnivalók

Ajiosz Szpiridonasz

Az Odosz Sztaikopulu keleti végében emelkedő kicsiny templomot 1702-ben építették, 1831-ben pedig politikai merénylet színhelye volt. Egy maniotiai férfi a templom bejáratánál lelőtte Jannisz Kapodisztriasz görög miniszterelnököt. A pisztolygolyó nyoma még látható a felső bejárat mellett, jobbra. Ingyen megtekinthető.

Akronafplia erődítménye

A Hotel Xénia Palace által elcsúfított erődítmény meglátogatásánál vonzóbb a vár körbejárása a parti úton. Ezt a félszigetet már az ókorban is erődítmény védte.

Bajor oroszlán

A Pronia nevű elővárosban található sziklából egy Siegel nevű bajor szobrászművész I. Lajos bajor király megbízásából 1834-ben kifaragta egy oroszlán alakját. Az emlékmű a Görögországban 1833/34-ben elesett, ül. maláriában kiszenvedett bajorokra emlékeztet, akik I. Ottó király-kíséretét alkották. Az oroszlán megtalálható, ha az ember a Palamidi erődítményhez vezető úton a város végén balra elkanyarodik.

Burtszi erődítmény

Ezt a közvetlenül a part előtt fekvő kicsiny szigeten álló várat, amelyet gyakran hasonlítanak kővé vált hajóhoz, a velenceiek építették a XVII. században. Éjjel lezárták a Nafplion kikötőjébe vezető utat egy lánccal, amelyet Burtsziból a szárazföldig húztak ki. Manapság a kikötőből csónakkal lehet eljutni a szigetre. Oda-vissza 400 drachmába kerül az utazás.

Palamidi erődítmény

A korai XVIII. századból származó és egy 220 m magas hegyen álló, Palamidi nevű velencei erődítmény messziről is láthatóan emelkedik Nafphon és a nálánál régebbi Akronafplia erődítmény fölé.

A város széléről, a buszpályaudvarról egy több mint 850 fokból álló lépcső vezet fel ide, de elérhető egy valamivel hosszabb, mint 3 kilométeres aszfaltozott úton is.

Platia Szintagmatosz

A nagy, aszfaltozott főtéren, a Régészeti Múzeum mellett, egy egykori velencei kaszárnyában két mecset áll. Közülük a nagyobbik 1825-től 1828-ig az első görög parlament székhelyéül szolgált; a kisebbet a görögök győzelmét követően Görögország egyik első iskolájaként kezdték használni.

Múzeumok

Régészeti Múzeum

Ennek a főtéren álló, 1713-ban épített velencei kaszárnyának az épületében elhelyezkedő múzeumnak a két felső emeletén mindenekelőtt a mükénéi kultúra alkotásai találhatók. A kiállítás kiemelkedő darabja egy mükénéi harcos a Kr. előtti XIV. századból származó bronzpáncélja, valamint számos pompás álarc Tirünszből.

Komboloi Múzeum

Kis magángyűjtemény, amelyben múzeumi tárgyak hiteles másolatát is meg lehet vásárolni.

Környékbeli látnivalók

Argosz

Argosz (21 000 lakos) Nafplion-nal szemközt fekszik, kb. 5 km-re az Argoliszi-öböl másik partjától. Messziről látható a 289 m magas T Larissza-várhegy a bizánci—velencei—török erődítmény romjaival. Elérhető a hegy északi lejtőjén vonuló úton. Kitérő vezet 800 méterrel a csúcs előtt njeneszisz tu Chrisztu nevű apácazárdához, a karácsonyi kolostorhoz. Férfiaknak tilos a bemenet, érdemes viszont megtekinteni a modern freskókat a külső falon. A karácsony történetét ábrázolják az angyali üdvözlettől az egyiptomi menekülésig. Egy második apácakolostor, az Ajia Marina, közvetlenül a vár alatt található. Kolostorok naponta 8—12 és 15-17, a vár ingyen megtekinthető.

A központban feltűnik a számos sétálóutca és az ízlésesen restaurált piacépület a buszpályaudvar terén. A város fő temploma az Ajiosz Petrosz a közeli központi téren. A két tér közötti sétálóutcán áll a Régészeti Múzeum, ahol számos   geometrikus   mintázatú kerámia látható. Érdemes megtekinteni egy teljes épségben megmaradt sisakot és mellvértet is, valamint két, hajó formájú nyárstartót a Kr. előtti VIII. századból.

Az ókori város érdekes ásatásai közvetlenül a város központjából Tripoliba vezető úton találhatók. Tiszteletre méltó magasságban megmaradtak még a római termák maradványai. Az ugyancsak jó állapotban lévő, noha sohasem restaurált ókori színház 81 széksorával a legnagyobb volt Görögországban. Ettől 100 m-re délre található az I. századból származó Odeon. 12 km

Epidaurusz (Epidavrosz)

Epidauruszt ma mindenekelőtt ókori tragédiák nagyszerű előadásairól ismerik Görögország legjobb állapotban megmaradt amfiteátrumában. Érdemes megtekinteni a múzeumot, valamint az Aszklepiosz-szentély ásatásait is, amelyhez a színház is tartozott. Epidaurusz gyógyüdülő volt, amelyet betegek kerestek fel a gyógyulás reményében. Kultikus szertartások és a szokásos áldozatok bemutatását követően aludni tértek egy abatonnaí nevezett különleges csarnokban. Csaknem minden alkalommal megjelent álmukban Aszklcpiosz, a gyógyítás istene. A papok értelmezték az álmot, és orvosok bevonásával meghatározták a terápiát. Epidau-ruszban még operációkra is sor került.

A bejárattól először a színházhoz vezet az út. A Kr. előtti III. században épült, akkoriban 34 széksora volt, nagyjából 500 év múlva ezeket 55-re emelték, melyeken 12 000 ember fért el. Különösen a színház akusztikája figyelemre méltó. Ezt az idegenvezetők szokták megmutatni: még a legfelső széksorról is jól meg lehet különböztetni a leejtett pénzdarabok értékét csengésük alapján, vagy meghallani egy gyufa sercegését.

A múzeum mellett elhaladva elérkezünk a nagy területen folyó ásatások színhelyére. Áttekintő térképeket több helyen is elhelyeztek. Megpillantható a katago-gion, egy eredetileg kétemeletes épület 160 helyiséggel, amelyben a zarándokok a Kr. előtti IV. sz. óta laktak. Csaknem ugyanekkora volt a gümnaszion, amelyben birkózóversenyek zajlottak. A római korban belső udvarán egy még jól látható odeont emeltek.

Rejtélyes épületnek számít a tholosz, amelyet thümelének is neveztek. Ennek a kerek templomnak a középpontja alatt három, falakkal elválasztott kör alakú járat volt. Azt gyanítják, hogy itt tartották Aszklepiosz szent állatait, azaz a kígyókat. Az átépítési munkálatokat követően a tholosz néhány darabját a múzeumban fogják kiállítani. A tholoszhoz közel található az abaton, a már említett hálóterem. Jelenleg restaurálják, és részben visszaállítják eredeti formájában.

A szentély főteréről, amely jól felismerhető a félköríves lezárású helyiségekről, elérkezünk a mélyebben fekvő kis erdőben álló nagy propülaiákhoz, a kultuszhely ókori bejáratához. A közelben egy kora keresztény bazilika romjai tanúskodnak arról, hogy Epidauruszt még abban az időben is gyógyhelyként használták.

A múzeumhoz visszavezető úton meg egyszer áthaladunk a főtéren, amelynek északnyugati sarkán 4 m magasságig emelkednek római termák téglafalai, míg a tér délnyugati sarkán álló Aszklepiosz-templomnak csupán az alapfalai maradtak meg. A múzeumban érdemes megtekinteni a nagy propülaiák részben kiegészített eredeti részleteit, valamint egy Artemisz-templom maradványait. Ásatások és múzeum naponta 8—19 (télen csak 17-ig), múzeum hétfőn csak 12-től.

Az ünnepi játékokra jegyek beszerezhetők Athénban, Nafplionban az Idegenforgalmi Hivatalban, valamint az ásatások bejáratánál. 29 km 

Ermioni                         

A kis kikötői település (4000 lakos) jó kiindulópontja a közeli Idra szigetén teendő egynapos kirándulásnak. Idra Görögország egyik legszebb szigetre épült kisvárosa.

Egy bizánci városfal és egy ókori színház csekély számú maradványa található a keskeny földnyelven, melynek kezdetén Ermioni fekszik.

 Mükéné  (Mükinai, Mikinesz)

Mükéné a termékeny arghoszi síkság szélén emelkedő, alacsony dombon álló 3500 éves várának falai dacosan és elutasítóan merednek az ég felé. Kr. előtt 1600 és 1200 között ez volt a székhelye az Átreidáknak, leghatalmasabb királyuk Agamemnon volt, a Tróját ostromló seregek fővezére, fia pedig Oresztész volt; mítoszuk kegyetlen és véres.

Mükéné neve ugyanakkor elválaszthatatlan Heinrich Schlie-manntól, aki 1876-ban az itteni királysírokban 14 kilogramm aranykincset tárt fel. A lelet egyik része, Agamemnon híres halotti maszkjával, ma az athéni Nemzeti Múzeumban látható.

Az ásatásokhoz vezető úton, a mai Mikinesz nevű falutól a várdombig, először Atreusz kincsesházát éri el az ember, amelyet már az ókorban is így neveztek. Valójában nem egyéb halomsírnál, a Kr. előtti XIII. sz. elejéről. Megközelíthető egy 36 m hosszú és 6 m széles járaton, amelyet szaknyelven dromosznuk. hívnak. Két oldalát nagy, szabályosan faragott kőtömbökből rakták. Egy 5,4 m magas kapu, amelyre a mükénéi építészetre jellemző ún. teherhárító oromzat került, egy 13,5 m magas helyiségbe vezet, amelynek átmérője 14,5 m, s belülről méhkasra hasonlít. A kupolát álboltozat fedi, amely úgy jött létre, hogy a falgyűrűk felfelé elkeskenyednek, s eközben néhány centiméterrel az alsóbb rész fölé magasodnak. A tulajdonképpeni sírkamrát egy kis oldalsó helyiség alkotta, amely a méhkashoz csatlakozik. A sírt már az ókorban kifosztották.

Két további halomsír fekszik a bejárat mögött a várba vezető út alatt. A megmaradt, részben restaurált kupolájút Klütaimnésztra sírjának nevezik, és Kr. előtt 1200 körüli; a beomlott kupolájú kb. 300 évvel régebbi és Aigiszthosz sírjának tartják.

A főút a bejárattól a híres oroszlános kapuhoz vezet. Négytonnányi súlyú kőtömbből áll. A kapu felső tömbje fölött, a mükénéi kapuk építészetére jellemző módon, kihagyták a falból a teherhárító oromzatot. így elkerülhető, hogy a fal súlya a kapu felső tömbjére nehezedjék. Ezen a helyen egy kb. 70 cm széles kőlap látható, amit egyedülálló dombormű díszít, a mükénéi kor páratlan műalkotása. A dombormű középpontjában egy oltáron elhelyezkedő oszlop tartja az épület tetőgerendáját, feltételezhetően ez volt a királyi palota. Két oroszlán elülső mancsával az oltáron áll, és egészen a tetőgerendáig magasodik fel. Fejük, amely valószínűleg bronzból készülhetett, ma hiányzik. Ez a dombormű talán arra volt hivatott, hogy a vár látogatóját meggyőzze a király hatalmáról, és tudomására hozza, hogy szent körzethez érkezik. Miután áthaladtunk a kapun, jobbra azonnal elérkezünk azokhoz a sírokhoz, amelyeket Heinrich Schliemann 1876-ban fel tárt.

A Kr. előtti XVI. századból származó 5 sírüregben 19 csontvázat talált, aranyból készült halotti maszkokat, aranylemezzé kivert köntösöket, ékszert, fegyvereket és edényeket. Mikor ide temették a halottakat, a sírok várfalon kívül voltak. A Kr. élőt ti XIV. században aztán kibővítették a palota körzetét, amelyből ettől fogva beletartoztak a síről is, és szentéllyé alakították át A sírok feletti részt feltöltötték és kőlappal borították. Körös körül két sorban függőleges kőlapokat helyeztek el. Felül vájatokat vágtak beléjük, fagerendákat raktak rájuk, amelyekre újfenn kőlapok kerültek. így kultikus hely jött létre, amely egy közönséges temetőtől eltérően megmaradhatott a falakon belül.

Spárta/Misztrasz

Spárta, Lakedaimón fővárosa az ókorban Athén legnagyobb vetélytársa volt. Míg Athénban életerős demokrácia alakult ki, Spárta önállósága végéig megmaradt olyan katonai városnak, amelyet néhány nemesi család uralt. Közmondásossá vált a spártai életmód és a lakonikus beszéd.

Mára a híres Spártából mindössze jelentéktelen romok maradtak fenn, azok is a római korból. A várost 1834-ben alapították meg újból, miután lakói a XIII. században átköltöztek a 6 km-re fekvő Misztraszba. Ott frank keresztes lovagok 1249-ben meredek kőszirten a Taigetosz-hegység előtt egy várat építettek, amelyet a bizánciak 1262-ben elfoglaltak. A dombon felépítették Peloponnészosz legjelentősebb középkori városát, amelyben számos templom és kolostor kapott helyet. Amíg Misztraszt 1460-ban át nem adták a törököknek, a város despotáknak nevezett bizánci fejedelmek székhelye volt, akik innen uralkodtak a Peloponnészosz felett.

1687 és 1715 között Misztrasz velencei, majd később újra török fennhatóság alá került. 1700-ban a városnak 42 000 lakosa volt, és még 1800-ban is 16 000 ember élt falai között. Ma Misztrasz festői romváros, amelynek megtekintése minden görögországi utazás fénypontjához tartozik. Középkori lakóházak és paloták falai között csodálatos egyházi épületek állnak pompás freskókkal; lenyűgöző látvány kínálkozik a hegyekre és a zöld síkságra, melynek közepén a modern Spárta terül el.

Misztrasz

Misztrasz felső és alsó bejárata között 300 méteres szintkülönbség van. Aki nem akar hegyre mászni, taxival menjen a felső bejárathoz, majd busszal, taxival, esetleg saját kocsiján az alsó bejárattól visszatérhet Spártába. A látnivalók megtekintése, amely magában foglalja a műemlékeket és a tájban való elgyönyörködést is, legalább négy órát vesz igénybe. Ajánlatos, hogy legyen az embernél víz. Az ösvényeket és a műemlékeket jól jelzik.

Az Ajiosz Jeorjiosz-kápolna egyike a város számos magánkápolnájának. Déli oldalában a finoman tagolt narthex nagyon szép.

A Perivleptosz-kolostor meredélyen épült, és éppen ezért több szintje van. Az épületben jó állapotban lévő freskók találhatók az 1350 körüli időkből.

Jókora ház romját hívják Frangopulosz Mansion-nak, ennek alapján elképzelhetjük, hogyan laktak a jómódúak a XV. században.

A Pantanassza-kolostor még mindig apácák lakhelye. A virágokkal elborított belső udvarban ivókút található. A tér jellegzetességénél fogva a kolostortemplom apszisa a város számos egyéb templomához hasonlóan nem keletre tájolt, ahogy ez egyébként szokásban volt, hanem délre. A jó állapotban lévő freskók az alsó részben a XVII-XVIII. századból származnak, a felső részben a XV. századból.

Palatszesnek hívják a hatalmas palotaromot, ahol Misztrasz fejedelmei tartották székhelyüket.

A XIV. századból származó Apa Szófia kolostor- és palotatemplom volt, a török időkben viszont mecsetként szolgált.

Az Ajii Theodóri Hodeghetriának csodás a falazata, valamint hatalmas a kupolája. Belsejében világosan kivehető a fejedelmek páholya és a hosszanti oldalak karzatai, ahol a nők tartózkodtak.

A Metropolisz a város püspöki temploma volt, és az egykori püspöki palotához csatlakozik. Az épületet 1291-ben szentelték fel, árkádos belső udvarról lehet belépni, az udvarban kis múzeum is található. A templom freskói jó állapotban vannak. Május 15.-augusztusig naponta 8-20, húsvéttól május 14-ig, valamint szeptemberben és októberben naponta 8-19, télen naponta 8—17

Spárta

Az ókori Spárta gyér számú maradványai egy óra alatt megtekinthetők. Ha az ember a Maniatisz Szállodától a Sztadiu főúton északi irányba indul, és bekanyarodik balra a negyedik utcába, az Odosz Thermopilionba, akkor jobb kéz felől, nagyjából 250 m múlva, eukaliptuszfák és píniák alatt, egy hellenisztikus templom alapfalait pillantja meg. Régebben a Leonidaion maradványának tartották, amelyet annak a spártai hadvezérnek a tiszteletére emeltek, aki a spártaiak csapatának volt parancsnoka a Thermopülai-szorosban a perzsák ellen vívott küzdelemben.

Ha az Odosz Sztadiun továbbtartunk észak felé, elérkezünk egy modern Leonidász-szoborhoz, és mögötte, a modern stadion mellett,az ókori T Akropolisz területére. Spárta innen nézve a legszebb. Ókori kövek és oszlopok hevernek elszórtan, sudár eukaliptusz-fák és göcsörtös olívafák alatt. Megtekinthetők a késő római—bizánci városfal maradványai, egy kora keresztény bazilika romjai, valamint egy római kori színház faltöredékei. Az Akropoliszra felvezető rövid út a modern stadion északnyugati sarkán kezdődik. Ingyen megtekinthető. 

Methoni

Peloponnészoszon temérdek erődítmény található. Methonié azonban nagyságánál és tengerparti fekvésénél fogva különösen lenyűgöző. Egész félszigetet foglal el. Az erődítményen kívüli mai település csak a XIX. században keletkezett, előtte a falu a falakon belül volt található. Az erődítmény 1209-től 1500-ig, illetve 1685-től 1715-ig a velenceiek hadi és kereskedelmi flottájának fontos támaszpontja volt; a görög szabadságharc alatt (1821-1829) a törökök itt nagy rabszolgapiacot üzemeltettek, ahol görög hadifoglyokkal kereskedtek. Naponta 8.30—15, ingyen megtekinthető. 126 km

Monemvaszia

Monemvaszia Misztrasz a tengerben, jóllehet nem bizánci, hanem velencei jelleggel. Monemvasziában azonban még állnak lakott házak a középkori falakon belül, továbbá léteznek romantikus szállodák történelmi épületekben. Monemvaszia egy 1700 m hosszú és 300 m széles szikla mentén és rajta terül el, közvetlenül a tengerpart előtt, amellyel a sziget már a középkor óta híddal volt összekötve. Misztrasz bizánci fejedelmei számára a megerősített város 1464-ig éppen akkora jelentőséggel bírt, mint a továbbiakban a velenceiek számára, akik 1540-ig, valamint 1690 és 1715 között a birtokukban tartották. Ők Maivasiának nevezték a várost, és innen szállították a görög borokat Itáliába, ezeket a borokat aztán Európa-szerte malváziai borokként tartották számon.

Monemvaszia járművel kényelmesen elérhető, a tengerparton elterülő alsóvárosra, valamint egy, a sziklán fekvő felsővárosra oszlik, amelyből azonban mára már jóformán csak a városfalak maradtak fenn. Az alsóvárosba az ember egy régi városkapun keresztül lép be, majd a macskaköves főutcán a platiára érkezik. Itt megtekinthető Monemvaszia egyetlen, a látogatók számára nyitva tartó középkori temploma, a Chrisztosz Elkomenosz (naponta 9-13 és 17-20). Egyebekben a történelmi épületeknél fontosabb az itteni atmoszféra, amely idevonzza az athéni nagymenőket is. Közkedvelt találkozóhely a jó, de drága Angelo's Bar a főutcán.

(forrás Marco Polo utikönyvek)