Pontos idő: 2018. szeptember 25. kedd, 21:03

Időzóna: UTC [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 39 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3
 2007 Maldív szigetek 
Szerző Üzenet
Az oldal szülőatyja
Az oldal szülőatyja
Avatar

Csatlakozott: 2006. február 17. péntek, 10:34
Hozzászólások: 1154
Tartózkodási hely: Szentendre
Hozzászólás 
A víz alatt hamar megtelik még az 1 gigás kártya is. Az már más kérdés, hogy sok a selejt közte. Jah, és videóztam is majdnem 4 órát. Na persze nem minden képet én csináltam, mert az esküvőnkön 180 képet csinált az egyik barátunk, akinek a kezébe nyomtam a gépet. Szegény, annyit rohangált, hogy másnap izomláza volt :-D

_________________
haniboy


2007. április 3. kedd, 7:18
Profil E-mail küldése
Az oldal szülőatyja
Az oldal szülőatyja
Avatar

Csatlakozott: 2006. február 17. péntek, 10:34
Hozzászólások: 1154
Tartózkodási hely: Szentendre
Hozzászólás 
2007 Maldív szigetek

2006 szeptemberében arról beszélgettünk, egy baráti párral, hogy milyen jó lenne külföldön tartani az esküvőnket. Erre a lányok mindjárt mondták, hogy ha már esküvő, akkor valentinnap. Körülnéztem, hogy mi a választék, de tekintve, hogy a szülők is szeretnének ott lenni az esküvőnkön olyan helyszínt kellett választani, ahol nem teljesen hivatalos. Mivel két hivatalos esküvőt nem lehet csinálni. Ezért a választás a Maldív szigetekre esett. Sok utánnajárással kiderítettem, hogy vajon melyik sziget legyen a célpont. Végül Sun-Island-ra és Bandos-ra esett a választás. Sunon lesz az esküvőnk, Bandoson pedig a nászút. Nagyon jól hangzott.

Miután már minden papír megvolt, elkezdtünk fürdőruhát, és egyéb nyári, laza öltözéket keresni. Mint kiderült, ez januárban nem is olyan egyszerű feladat. Szerencsére azért kb 50 üzletet végigjárva sikerült bevásárolnunk a megfelelő ruhákat, béreltem vízalatti fényképezőt, és még egy új videókamerába is beruháztunk. Ezután már csigalassúsággal teltek a napok, és az időnk nagyrészét a Maldív szigetekről szóló weboldalak, és fórumok böngészésével töltöttük.

Végre elérkezett a várva várt nap.
2007. február 7-én jött értünk az édesapám reggel 1/4 7-re, hogy időben beérjünk a reptérre. Szerencsére nem volt nagy forgalom, úgyhogy hamar beértünk. Miután becsekkoltunk az amsterdami gépre beültünk egy bárba, hogy a kötelező söreimet elfogyasszam. A gép útvonala, mivel menetrendszerinti géppel mentünk Budapest-Amsterdam-Colombo-Male volt. Kicsit hosszúnak nézett ki az út, de nem izgatott minket, fő, hogy megyünk.

Az amsterdami reptér olyan hatalmas volt, hogy mozgó járdákon kellett közlekedni, mert elkopott volna a lábunk. Van, akinek ez természetes, de mi még nem láttuk. Nagy nehezen megtaláltuk a csatlakozást. A Martin-Air gépével mentünk tovább, és szerencsére sikerült a turistaosztályról átbookolni az első osztályra, fejenként potom 50 €-ért. Megérte, mert egy 12 órás úton nem mindegy milyen körülmények között utazunk. Sajna a gép indulása eltolódott, mert a csúszdáját javították. De addig jókat beszélgettünk a többi magyarral. Végre elindultunk, és a reggeli indulástól számítva kb. 7 óra múlva átrepültünk Magyarország felett. Kinti idő szerint hajnali fél 5-re értünk Colombóba. (4 óra az időeltolódás) Colombóba csak technikai leszállás volt, de minket a tranzitváró helyett kitereltek a reptérre, és majdnem lekéstük a gépünket. Ott ugyanis csak annyit beszélnek angolul, hogy „Yes”

De végül visszataláltunk a gépünkhöz, és repültünk tovább Maléba. Már nagyon izgatottak voltunk, mert eddig csak jót hallottunk a maldívról. Útközben hajnalodott, ami a levegőből fantasztikus látvány volt. A gépen egy kis térkép folyamatosan mutatta, hogy merre járunk, és amikor közeledtünk Maldív felé, már nagyon lestünk kifelé az ablakon. Ahogy sűlyedt a gép, úgy tűnt fel egyre több apró sziget. Tényleg olyanok voltak, mint a gyöngyszemek. Minden simán ment, gyönyörű zökkenőmentes légörvényektől mentes utunk volt szerencsére.
A reptérsziget (Hullule) elég kicsi, ezért a gép jó nagyot fékezett, hogy meg tudjon állni a végén. Amikor kiszálltunk, megcsapott minket a hihetetlenül magas páratartalmú levegő, pedig még csak reggel 1/4 8-volt. A vámnál ki kellett tölteni egy adatlapot, de mivel toll nem volt nálunk a határőr rántott egyet a vállán, és kitöltötte helyettünk. Miután kiértünk a reptérről, megkerestük az iroda pultját, ahol eligazítottak minket, hogy hogyan tovább. A bőröndjeinket egy hordár elkapta, és már vitte is a kis transzferbuszhoz, ami kivitt minket a hidroplánokhoz. Egyedül nem lehet császkálni a szigeten, mert biztosan eltévednénk. A hidroplánokhoz vezető úton sorompót kaptunk, mert épp akkor szállt le egy gép. Nagyon klassz volt látni ilyen helyzetből. Na de már egyre izgatottabbak voltunk, mert nagyon vártuk a hidroplános utat. Lehetett volna hajótranszfert is választani, de Sun-Island gyorshajóval kb. 3 óra, és egy ilyen hosszú repülőút után nem sok kedvünk volt hajókázni.

Amikor megérkeztünk a hidroplán indulási helyére, oda is becsekkoltunk, és kérdeztük mikor indul a gép. Mondták, hogy 8-kor. Ekkor Ági megkérdezte, hogy 8-kor??? Hiszen 8 óra 10 van? Erre nevetve mondták, hogy semmi gond, üljünk le. Egyszer csak kb. fél 9-kor szóltak, hogy indulunk. Mi persze elől mentünk, hogy oda üljünk, ahová mi akarunk. Miután megvizsgáltam a gép állapotát, viszonylag bátran beszálltunk. Kaptunk füldugót, mert elég hangos a gép. Egy nagyon laza helyi srác volt a pilótánk, aki ráadásul mezítláb vezette a gépet. Ettől függetlenül nagyon simán felszállt a géppel, és elindultunk utunk végcélja felé. A levegőből fantasztikus látvány fogadott minket. Nem tudtuk, hogy most kamerázzunk, vagy fényképezzünk, mert szinte hihetetlen volt a látvány. A milliónyi kis sziget, ami alattunk volt, elterelte a figyelmünket arról, hogy kissé be voltuk rezelve a hidroplános úttól. De végre kb. 30 perc elteltével, megláttuk Sun-Islandot. A gép a víz közepére szállt le, és egy kis hajóval vittek ki minket a szigetre. A csomagokhoz hozzá sem kellett nyúlnunk, mert mindent vittek helyettünk. Nagyon szervezetten működött minden, ezt meg kell jegyeznem.
A kikötőben már várt minket a sziget koordinátora, és kedvesen elmagyarázta, hogy kövessük. A mólón befelé menet hideg nedves törölközőket kaptunk, hogy kicsit felfrissüljünk. Majd welcome drinkkel fogadtak. Közben megérkezett egy fiatal magyar pár, (Orsi és Péter) akikkel még itthon barátkoztunk össze, és nekem egy sört, Áginak meg egy koktélt hozattak. Meg kell mondjam, nagyon jól esett, mert már ki voltunk tikkadva nagyon. És persze a figyelmességük is igencsak jólesett.

Miután a recepción kitöltöttük a papírokat felültettek minket egy elektromos kisautóra, és elvittek a szobánkhoz. Orsiék meg tekertek utánunk a bringával. A szobánk egy átlagos apartman volt, légkondival, tv-vel, internettel és minden extrával, ami kell a szigeten. Az Orsiék tudták, hogy ki fogunk akadni a látványtól, de nem szóltak. Ők is átélték mindezt. Amikor kinéztem a szobánk ablakán, és megláttam a kilátást, elvesztettem a fonalat. Olyan csodálatos volt minden, hogy egyszerűen nem hittük el, hogy ott vagyunk. Itthonról úgy indultunk el, hogy vártuk a csodát, és ami minket kint fogadott, az a legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Egyszerűen köpni nyelni nem tudtunk.
A szobánk kb. 15 méterre volt a türkizkék óceántól, egy pálmaerdőben. Csodálatos vakítóan fehér, kristálycukorszerű homok vett körül minket. Gyorsan le is dobáltuk a ruháinkat, és irány a víz. Alig 30-32 fokos lehetett, úgyhogy nem fáztunk.
A fejünk felett gyümölcsevő denevérek röpködtek, mindenféle madarak rikácsoltak, úgyhogy olyan érzésem volt, mintha a budapesti pálmaházban lennénk. (miután hazaértünk be is mentünk oda, de sokkal sivárabb volt, mint a szigeten)

Ezután Orsiékkal leballagtunk a parton a medencéig, ahol szintén dobtam egy hátast, mert a látvány az leírhatatlan volt. A pálmafák alatt egy csodaszép medence, bárral, ahol miután megismerkedtünk a többi magyarral gyors ivászatba kezdtünk. Fantasztikus érzés volt. Ezt leírni nem nagyon lehet, ezt át kell élni. Az első napunk hamar elment, és este beültünk egy bárba, ahol Zámbó Jimmy, és 3+2 szólt. Valamelyik magyar hagyta kint nekik, mondván, hogy itthon ez a menő.

Mivel félpanziós ellátást fizettünk be, a reggeli és vacsora biztosítva volt. Az étteremben kaptunk egy asztalt, és oda csak mi ültünk, saját pincérrel, aki kb. 5 asztalt látott el. A svédasztal legalább 100 m hosszú volt, annyi étellel, hogy gyakorlatilag végig sem tudtuk enni az egészet. Egyszerűen hihetetlen volt.

A következő napok az édes semmittevés jegyében teltek. Egész nap vagy a medencében, a bárban piáltunk, vagy búvárkodtunk.

A víz alatti világ pedig olyan volt, mintha bedugtam volna a fejemet egy akváriumba. Hihetetlen mennyiségű színes hal, muréna úszkált a vízben. Bármerre néztem, csak halak és halak. A móló végén volt egy olasz étterem, és oda jártunk ki búvárkodni. Két búvárkodás között egy-egy sör, és máris tökéletes volt a hangulat. Szerencsére vittem víz alatti fényképezőt, és sikerült is megörökítenem a látványt.

Időközben nagyon jó barátságot kötöttünk egy pesti párral, (Zsanival és Gáborral) és ezután már együtt lógtunk végig. Ők már harmadszorra jöttek ide, nem véletlenül. Minden nap letekertünk a sziget végén található homokpadhoz és ott tanyáztunk. Biciklit azt béreltünk, mert ahhoz nagy a sziget, hogy gyalogosan közlekedjünk. Na persze nem mindennapi érzés február közepén a pálmafák alatt fürdőruhában bicajozni. A parti bárban gyakorlatilag mindenféle italt kérhettünk, és ha úgy kívántuk, akkor enni is lehetett.

A recepciónál ki van téve egy tábla, ahol a fakultatív programok vannak felsorolva, és egyszerűen fel lehet iratkozni rá. Volt sokminden, az egyszerű búvárkodástól a mantatúráig minden. Volt hajnali horgászat, szigettúra, sznorizás, …

Mi úgy döntöttünk, hogy a sznorizásra, és egy háromszigetes túrára elmegyünk. Mégse ücsörögjünk a pálmafák alatt, hiszen állati meleg van.
A sznorizás, abból állt, hogy felszálltunk egy kis hajóra, és elindultak velünk az óceán közepe felé. Se iránytű, se semmi nem kellett, hogy a helyi fickó odataláljon ahhoz a kis korallzátonyhoz, ahol búvárkodni lehetett. Hát itt aztán volt minden a vízben, amit eddig csak jobb természetfilmekben lehetett látni. Kezdtem bánni, hogy a kamerámhoz nem vettem vízalatti tokot. Pár órát töltöttünk csak ott, de bőven elég volt. Mentünk is vissza utána a szigetünkre, és folytattuk a sörözést és ejtőzést.

Eljött a 3 szigetes túra ideje.

Első utunk egy lakott szigetre Fenfushi-ra vezetett. Itt éltek az őslakosok, hihetetlen szegénységben. Többnyire egy szobából állt egy ház, ahol egy egész család lakott, papa, mama, gyerekek. Amint megjelentünk a szigeten, kinyitottak az apró kis boltok, és mutogatták a portékájukat. Na nem mintha fenenagy választék lett volna, de érdekes volt nagyon. Amikor megszomjaztunk egy csecsebecséket árusító boltban, rögtön szaladtak, és hozták nekünk a kért kólát. Vettünk is egy hatalmas fotóalbumot, amit a felére lealkudtunk. Mert alkudni azt kellett, bár nagyon azon az állásponton voltam, hogy legalább ne alkudjunk, ha ennyire szegények. De valószínű, hogy megsértődtek volna.
Mindenesetre érdekes volt a sziget. Elmondták, hogy max 11 osztályt lehet járni az iskolában, és ha valaki nagyon jól tanul, akkor átmehet Sri-Lankára továbbtanulni, és ha pénze is van a családnak, akkor akár Európába is elmehet. Érdekes viszont, hogy sehol nem dolgoznak nők nyilvános helyen. A pincérek is mind férfiak.

Fenfushi után mentünk a lakatlan szigetre, ahol reményeink szerint ebédelni is fogunk. Megérkeztünk a szigetre, de mivel nem volt kikötője, a vízben kellett kigyalogolnunk, a fotóstáskákkal a fejünk felett. Nagyon muris volt. A sziget egy csodálatos érintetlen paradicsom volt, csodálatos vízalatti világgal, a parton az apály miatt kilógó korallokkal. Ahogy kijutottunk a partra szétszéledtünk, hogy felfedezzük a szigetet. Közben a kisérőink kihozták a partra a faszenes sütőt, italt, asztalokat, és hipp hopp odavarázsoltak egy jó nagy svédasztalt. Ott sütöttek nekünk halat, meg megnemmondommilyenhúst, és ha valaki italt kért, akkor szintén csak a szobaszámunkat kellett bediktálni. Miután körbejártuk a szigetet, ettünk ittunk búvárkodtunk, elindultunk az utolsó kis szigetre, Angagára.

Angaga egy hasonló kis üdülősziget, mint Sun Island, csak sokkal sokkal kisebb. Itt már nem is nagyon nézelődtünk, mert bármilyen furcsa, hiába szolgáltak ki minket maximálisan, mégis elfáradtunk, úgyhogy csak a parti bárban tudtuk letesztelni a söröket. Mivel a cigink is elfogyott kénytelenek voltunk ott vásárolni. De hiába van a dobozon, hogy Marlboro, vagy Chamel. Hihetetlenül pocsék íze van mindegyiknek.
Hazafelé úton kiültem a hajó hátuljába, és bámultam ki a fejemből, miközben a lábfejem úgy leégett, hogy hihetetlen. De összességében ismét egy nagyon klassz napunk volt.

Este vacsora után elmentünk a sziget végére, ahol minden nap volt rájaetetés. Egészen a partra kijöttek a hatalmas ráják, és darabolt hallal lehetett etetni őket. Akinek nem volt kedve, vagy bátorsága hozzá, az csak simogatta őket. A kajájuk ugyanis rettenetesen büdös volt. Még kiscápák, és murénák is odajöttek. A ráják közelről elég félelmetesek, mert ahogy a levegőt veszik, olyan hangjuk van, mint egy mérges kutyának.

Közben megnéztük a szigeten található Spa-t, és úgy döntöttünk, hogy befizetünk az esküvő előtt egy páros masszázsra. Itt sok fajta szolgáltatás közül lehetett választani, és mi a páros lobi-lobi masszázst választottuk. Maga sziget csodálatos, de itt a Spa-ban rátettek egy lapáttal. Kis ösvényeken lehetett bejárni a területet, és bambuszkerítéssel elszeparált kis udvarok voltak, hogy a nyugalom teljes legyen. Volt jakuzzis, kerti tavas, szaunás….. udvar, mi az olajoskádasat választottuk. 1 órát masszíroztak, és utána magunkra hagytak minket. Miközben maszíroztak, halk relaxáló zene szólt, és a fejünk felett röpködtek a denevérek, és rikoltoztak a különféle madarak. Sokszor olyan érzésünk volt, mintha a Jurassic Parkban lennénk. Masszázs után úgy kísértek bele a kádba, amit teleszórtak trópusi virágokkal, mert a masszázstól szinte önkívületi állapotba kerültünk. Egyszerűen olyan fantasztikus volt, hogy nem találok rá szavakat.

Elérkezett az esküvő napja. A kameránkat odaadtuk Orsinak és Péternek, hogy vegyenek fel mindent, a fényképezőt meg a Zsani-Gábor páros kapta. Közben megérkezett egy másik fiatal pár is, akikkel még a maldívos fórumon haverkodtunk össze. Ők voltak Typhoon-ék, akik további 500 képpel gyarapították a gyűjteményünket. Ezúton is köszönjük nekik.

Itt azért megállnék egy pillanatra. Az utazási irodában kérdezték, hogy kérünk e fotóst, mert ha igen, akkor 70 000,- Ft 40 db kép. Nem tévedés, hetvenezer. Na, mindjárt mondtam, hogy hová tegyék a fotósukat. Megjegyzem az árban benne van a fotós, aki szintén csinált kb 200 képet, de ez csak kint derült ki. Általában felírják cd-re zenei aláfestéssel, de nekünk időhiány miatt nem tudták megcsinálni. (ugyanis másnap mentünk át Bandosra) Azt viszont döbbenetesnek tartom, hogy ezzel egy utazási iroda nincs tisztában. Mindegy. Fő, hogy van egy rakás képünk, és videónk az esküvőnkről.

Az esküvőt nagyon vártuk már, és rendkívül izgatottak is voltunk. A párom elment fodrászhoz is, hogy megcsinálják a haját valami ütősre. Na ki is vertem a rikácsot, mert valami hihetetlen pocsék munkát végeztek 40 dollárért. Megmondtam, hogy ezt a sz…t nem fizetem ki. Erre sűrű bocsánatkérések közepette sztornózták a számlát. Erre Zsanival megcsinálták a frizurát, úgyhogy minden simán ment. Délután fél 5-re értünkjöttek, a nyakunkba akasztottak egy nagyon finom illatú virágból készült láncot, felültettek a golfkocsira, és a dobosok kiséretében elindultunk a part felé. A sok nézelődő turista vígan integetett, és minden jót kívánt nekünk. Igazán jóleső érzés volt a középpontban lenni.
A part már fel volt díszítve a fogadásunkra, ahol fehér zászlók között kellett végigsétálnunk, miközben rózsaszirmokat szórtak elénk a hófehér homokba. Elérkeztünk egy pálmalevelekkel és virágokkal díszített kapuhoz, ami alatt megálltunk, és gondolom megtisztítás célzattal lemosták a lábunkat vízzel. Na persze a vizet fekete korsókban tartották a napon, és mivel az előző napi hajókiránduláson leégett a lábfejem, nem mondhatnám, hogy kellemes érzés volt, amikor rálocsolták a kishíjján forrásban lévő vizet. Na de nem foglalkoztam sokáig ezzel, mert olyan felfokozott idegállapotban voltunk, hogy ha a szüleink megjelentek volna a parton, őket sem vesszük észre.

A parton már várt minket egy gyönyörűen feldíszített kunyhó. Mivel valentinnapon tartottuk az esküvőt, (mikor máskor?) pálmalevelekből kis szívek voltak mintázva. Hihetetlenül jól nézett ki.

Ekkor üdvözölt minket a sziget törzsfőnöke, és a tanúk. Volt egy helyi fiatal lány, aki Divehiről Angolra fordította nekünk a szertartást. Hamar végetért, de nekem óráknak tűnt. A szertartás után hoztak nekünk pár falat ennivalót, amivel a nézelődőket is meg lehetett kínálni. Maradt belőle bőven, mert hihetetlenül pocsék fűszeres íze volt. Kaptunk még pár bogyót, meg szegfűszeget, amit el kellet rágni, hogy ne legyen büdös a szánk. Hát, ha nem kultúremberek vagyunk, akkor bizony kiköptük volna, mert még életemben nem ettem ennyire rossz dolgot. Na de sebaj, hoztak innivalót, gondoltuk majd leöblítjük. Hát mit mondjak. Az a helyi tea sem fog a kedvenceim közé tartozni.

Miután ettünk ittunk, fényképezkedtünk, visszakisértek a dobosok a golfkocsihoz, és felvittek minket a szigetcsücsökbe egy naplementés hajókázásra. Maga a hajó egy kis lepukkant vitorlás csónak, másnéven dhoni volt, de ez semennyit nem rontott az összképen. Ha a helyiek ilyennel járnak, nekünk is megteszi. Kicsit ugyan labilis volt, de nagyon élveztük. Közben még a vízben pancsoló Német túristák érdeklődtek, hogy honnét jöttünk, és gratuláltak. A hajókázás után visszavittek a szobánkhoz, ahol már feldíszítették az ágyunkat, és kaptunk egy gyümölcsökkel teli ajándékkkosarat, meg egy üveg bort. (érdekes módon az elutazásunk napján a gyümölykosarat visszakérték. Na persze gyümölcsök nélkül)

Ekkor volt pár óránk pihenni a szobában, mert este várt minket az esküvőhöz tartozó romantikus tengerparti vacsora. Golfkocsi értünkjött, már dobosok nélkül, és levitt minket a partra. Azalatt a kis pálmakunyhó alatt volt csodálatosan megterítve az asztalunk, ahol összeadtak minket. Öt fogásos vacsorát kaptunk, amiben volt: leves, valamilyen sült bigyó, 2 bazinagy homár, sülthal, és sütemény. Vacsora közben megérkeztek a Zsaniék, és nászajándékkal kedveskedtek. Ez egyrészt nagyon meglepett minket, másrészt hihetetlenül jólesett. Mindjárt szóltunk is a pincérnek, hogy gyorsan hozzon még két poharat, hogy koccinthassuk a pezsgővel. Miután a Zsaniék elmentek jót beszélgettünk kettesben a parton. Annyira romantikus volt, hogy azt képtelenség szavakkal kifejezni. A vízparton előmerészkedtek a rákocskák, és ott szaladgáltak körülöttünk. A pincért szinte nem is láttuk, mert rendkívül figyelmes volt, és a parti bokrok mögött várakozott, ahonnét ránk látott, így tudta, mikor hozhatja a következő adagot. Bátran állítom, hogy egy igazán életreszóló és fantasztikus élményben volt részünk.
Miután már kezdett későre járni felálltunk, és fájó szívvel búcsúztunk el a mi kis pálmakunyhónktól, tudomásulvéve, hogy bizony ennek a napnak is vége. Össze is futottunk még a Zsaniékkal, és természetesen ismét elkeztünk fényképezkedni, az étteremben felállított hatalmas valentinnapi szív előtt.

Este elkeztünk gyorsan bedobálni mindent a bőröndökbe, hiszen másnap indulás Bandosra. Mondanom sem kell, hogy semmi nem fért el. Én egy darabig tartottam ugyan magam ahhoz a szilárd véleményemhez, hogy márpedig nem veszünk mégegy bőröndöt, de másnap reggel kénytelen voltam beadni a derekamat. Az én drága kicsi feleségem csillogó szemekkel, és fülig érő szájjal szaladt a butikba, hogy megvegye azt a csini bőröndöt, amit természetesen már rég kinézett magának.

Az utolsó napon elbúcsúztunk mindenkitől, és kiültünk a recepcióhoz, ahová majd értünkjönnek. Ismét simán ment minden. Kivittek minket a hidroplánhoz, és már húztunk is tovább Bandos felé. Napersze csak a végállomásig vittek minket, mert Bandosra gyorshajóval mentünk. Nem túlzás a neve, mert ahogy kiértünk a nyílt vízre, tövig nyomták a gázt, úgyhogy a kamera majdnem kiesett a kezemből. Bandoson is már vártak minket egy kellemesen hűs nedves törülközővel, és hideg koktéllal.

Maga sziget aranyos volt, mert töredéke volt csak Sun-Islandnek. Super Delux szobát foglaltunk, ami belülről nagyon szép volt. Előtérrel, baldahinos ággyal. Amit viszont rendkívül hiányoltunk, az a tenger látványa. Ugyanis Sunnal ellentétben itt nem lehetett az ágyból látni. A szobánkhoz legközelebb eső part elég sziklás volt, tele tarisznyarákokkal, úgyhogy akár Horvátországban is lehettünk volna. Miután felfedeztük a szigetet, eldöntöttük, hogy mi a sziget legszebb, és egyben egyetlen hosszú fehérhomokos partján fogunk időzni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sun-Island után nagy csalódás volt a sziget. Nincs rájaetetés, nincsenek rikoltozó madarak, a sziget tisztaságát pedig össze sem lehetett hasonlítani Sunnal. Miután mérgelődtünk egy sort, és bizony elátkoztuk azokat a mindentudó fórumosokat, akik váltig állították, hogy hú, milyen jó kis hely az a Bandos, úgy döntöttünk nem fogjuk a nászutunkat mérgelődéssel tölteni.

A vízalatti világ talán egy kicsivel változatosabb volt, mint Sunon. Pontosan olyan látvány fogadott minket, mint a amilyeneket különböző természetfilmes csatornákon látni. Hihetetlenül sok színes hal úszkál már az ötven centis vízben is, de a korallzátony szélénél már maga a kánaán fogad minket.

Itt már a partközelben is úszkáltak az átlag egy méteres szirtcápák. És bár lehet, hogy még kicsik, de a gatyám majdnem tele lett, amikor az elsőt megláttam, tőlem alig pár méterre. A kulcsot akkor dobtam be, amikor egy közel két méteres példány totál nyugalommal elúszott mellettem. Ez volt az a pillanat amikor majdnem megtanultam vizen járni.

Ha erre a szigetre megyünk először akkor persze mivel nem lett volna összehasonlítási alapunk, jobban tetszett volna. De mivel a nászútunkon voltunk amúgy sem időztünk sokat a parton. Ami furcsa volt, az az, hogy reggel le kellett foglalni a napágyakat a parton, mert ha ésőbb mentünk, akkor ülhettünk a homokban. Ezt úgy oldottuk meg, hogy reggeli előtt lesétáltunk a partra, és leterítetük a törülközőnket egy-egy ágyra. Reggeli után lesétáltunk a partra, de délben mindig feljöttünk pár órára a hűvös szobába. Egyszerűen lehetetlen kibírni a déli órákban a parton. Nagyon szeretjük a meleget, de ez még nekünk is sok volt.

Egyik nap még delfinek is megjelentek, mire én gyorsan beúsztam közéjük. Csináltam is róluk 3 képet a víz alatt, persze az izgalom miatt nem éppen a legfényesebben sikerültek. De nekem akkor is sokat jelent, hiszen nem sokszor adatik meg, hogy tőlem alig két méterre úszkáló delfinek között fotózzak.

Mivel Bandoson már a fürdésen, búvárkodáson kívül semmit nem csináltunk, hamar eltelt a maradék időnk. Utolsó nap szép komótosan összepakoltunk, hiszen már volt bőven helyünk a bőröndökben. Másnap reggel fél négyre jöttek értünk, és vittek a reptérre. Elég nagy hullámok voltak a vízen, és korom sötét volt, úgyhogy jó lassan ment velünk a hajó. A reptéren szintén átbookoltunk az első osztályra, mert úgy gondoltuk megérdemeljük. Kicsit furcsa volt, hogy a repülőn a megszokott európai környezet fogadott minket. Már szinte otthon éreztük magunkat.

Ahogy a gép felszállt a pici reptérszigetről, még csináltam pár felvételt a felhők alatt megbúvó kis szigetekről. Már alig vártuk, hogy hazaérhessünk, mert azt a hihetetlen sok élményt, amiben részünk volt nagyon szerettük volna kibeszélni magunkból. Hát így telt a mi két hetünk a Maldív szigeteken.


Utószó: Ez az út nagyjából két átlagos nyaralás árába kerül. De nyugodtan kijelenthetem, hogy bőven megérte. Februárban fürdőruhában bicajozni a pálmafák alatt, egészen hihetetlen élmény. A környezetről nem is beszélve.

Jótanácsok:

Amit feltétlenül vigyünk magunkal:

    Minimum 3 db 1GB-os memóriakártya a fényképezőhöz, vagy laptop.
    Videókamerához bőséges szalag, vagy legalább 5 órára elég tárkapacitás
    Legalább 40 faktoros naptejet, és bőséges testápolót, napszemüveget, Panthenol-t
    Dohányosoknak cigarettát, mert a kinti nagyon rossz
    USA-dollárt kis címletekben borravalónak
    Megfelelő mennyiségű váltás ruhát, bár a szigeteken a szobaszolgálat bagóért kimossa kivasalja.
    Meleg ruhát felesleges, mert csak a helyet foglalja
    Búvárfelszerelés elengedhetetlen
    Víz alatti fényképezőgépet, nem eldobhatósat, már bérelni is lehet sok helyen

Egyéb:
    Pannon Westel mindenhol működik
    Internet a legtöbb szigeten van, de elég lassú. (na de ki akar internetezni?)
    Alkoholt tilos bevinni az országba, de üdítősüvegben simán átcsúszik a vámon.
    Monokini az összes szigeten tiltott a vallás miatt
    A szigetekről korallt, kagylókat elhozni szigorúan tilos, és keményen büntetik

_________________
haniboy


2007. április 3. kedd, 13:48
Profil E-mail küldése
Régi tag
Régi tag
Avatar

Csatlakozott: 2007. március 22. csütörtök, 10:19
Hozzászólások: 490
Tartózkodási hely: Hajdúszoboszló
Hozzászólás 
Szia Haniboy!

Nagyon tetszett a beszámolód!
Azt hiszem jövőre lemondok a nyaralásról. 2 év múlva lesz a 25. házassági évfordulónk. Ez a hely pont megfelelne a házasságunk megerősítésére.

_________________
Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok, de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek ha nem kapom meg!


2007. április 4. szerda, 15:26
Profil E-mail küldése
Az oldal szülőatyja
Az oldal szülőatyja
Avatar

Csatlakozott: 2006. február 17. péntek, 10:34
Hozzászólások: 1154
Tartózkodási hely: Szentendre
Hozzászólás 
Örülök neki ha tetszett. Nem bánjátok meg ha ide mentek, az biztos. Csak ne magyar irodával menjetek. Sokat tudtok akkor spórolni.

_________________
haniboy


2007. április 5. csütörtök, 7:41
Profil E-mail küldése
Régi tag
Régi tag
Avatar

Csatlakozott: 2007. március 22. csütörtök, 10:19
Hozzászólások: 490
Tartózkodási hely: Hajdúszoboszló
Hozzászólás 
Még pon 2,5 évem van a felkészülésre. Addig mindennek utána járhatok. Szerencsére a páromnak is tetszik az ötlet. Eredetileg más helyre készültünk, de ezen könnyű változtatni.

_________________
Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok, de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek ha nem kapom meg!


2007. április 5. csütörtök, 7:56
Profil E-mail küldése
Kezdő fórumos

Csatlakozott: 2007. február 3. szombat, 15:00
Hozzászólások: 43
Hozzászólás 
Szia Haniboy!

Olvastam az elkészült képes beszámolódat én is és meg kell mondjam nagyon klassz lett!

Sok boldogságot még egyszer!!!

kopi


2007. április 6. péntek, 8:14
Profil
Az oldal szülőatyja
Az oldal szülőatyja
Avatar

Csatlakozott: 2006. február 17. péntek, 10:34
Hozzászólások: 1154
Tartózkodási hely: Szentendre
Hozzászólás 
kopi

Köszi szépen. Tényleg örülök, ha tetszik.

_________________
haniboy


2007. április 6. péntek, 8:21
Profil E-mail küldése
Régi tag
Régi tag
Avatar

Csatlakozott: 2006. március 13. hétfő, 9:05
Hozzászólások: 375
Tartózkodási hely: Budapest
Hozzászólás 
Szia Hani!

Fájó szívvel olvastam a csodálatos, kimerítő leírásodat! Kicsit irigykedem, de ha meggondolom, hogy két évet "koplaltál rá", hát abba én már belepusztultam volna! Örülök, hogy ilyen csodálatos helyre jutottatok, és külön köszönet, hogy ebből ennyit átadtál nekünk! Csodálatos hangulat "jön át" különösen a videó felvételeken, és ez akkor is szép, ha ez csak egy kis töredéke az élményeknek.

Szóval még egy ilyen cinikus vénembernek is nagyon tetszett! Csak ne lenne olyan messze és drága!

Dagadt


2007. április 6. péntek, 9:16
Profil E-mail küldése
Az oldal szülőatyja
Az oldal szülőatyja
Avatar

Csatlakozott: 2006. február 17. péntek, 10:34
Hozzászólások: 1154
Tartózkodási hely: Szentendre
Hozzászólás 
Örülök, hogy tetszett. Mindenkinek tiszta szívből kívánom, hogy legalább egyszer jusson el oda.

_________________
haniboy


2007. április 6. péntek, 10:14
Profil E-mail küldése
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 39 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3

Időzóna: UTC [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó és 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB © phpBB Group.
Designed by Vjacheslav Trushkin for Free Forums/DivisionCore.
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség